Csempészés – anno

Egy futballmérkőzés elvesztése nagy változásokat hozott idehaza a csempészkereskedelemben. Eladdig könnyebben hozták be az árut a játékosok, de az 1954-es berni döntő elvesztése után megváltozott a helyzet. Az ezüstérem miatt a csapat bűnhődött, ami kihatott a többi sportág képviselőire is. Korábban Farkas Mihály nyíltan megmondta, hogy amíg ő a honvédelmi miniszter, addig a sportolóknak a csempészés miatt ne fájjon a fejük. Grosics Gyula mesélte nekem, hogy a 6–3 után (a hetvenedik évfordulót ünnepeljük november 25-én) Sebes Gusztáv tizenhét teli bőrönd textíliát hozott haza, az egész csapat neki segített! De 1955 januárjában már nem Farkas volt a honvédelmi miniszter… Az Aranycsapat kapusát egy évre eltiltották, 1954. november 7-én védett utoljára. Elrettentő példát akartak statuálni, jóllehet nyíltan ezt sohasem vallották be.

Szemelka Ernő vámőr-ezredes, a vámőrség rettegett parancsnoka (1953-tól 1967-ig, nyugdíjaztatásáig töltötte be ezt a munkakört) egy 1955. november 26-i, szigorúan titkos jelentésében az 1954-ben és 1955 első felében tetten ért vámesetekről írta: „A Központi Vezetőség márciusi határozata óta (…) a sportolók vonalán (akkori szakzsargon – a szerk.) felmérhető változás állt be. Ez a változás azonban csak abban mutatkozik, hogy amíg a határozat előtt szabadon, szinte járandóságszerűen hozták be a külföldi árukat, a határozat óta kisebb mennyiségben, de nagyobb értéket képviselő árut (óra) hoznak be, ruháik zsebében elrejtve, mivel gyakorlatban tudják, hogy a határon nincs személymotozás.”

Mennyi megaláztatást kellett átélniük az ötvenes években (aztán később is, a rendszerváltozásig) az állampolgároknak, köztük a sportolóknak, amíg már nem gyorsult fel a szívverésük, ha a határhoz értek. A vámszedők nem fogták fel, hogy önmagukat is megalázták akkor, amikor másokat aláztak meg a csempészáruk elkobzásakor. A feljegyzés név szerint részletezi, hogy a sportolók közül kiket sikerült elkapniuk, mit próbáltak becsempészni, milyen értékben, és kik forgalmazták az árut. Mai szemmel a szóban forgó portékák nevetséges dolgoknak tűnnek, de az ötvenes évek közepén hozzájárultak a kicsit jobb életvitelhez. Természetesen az áruk jellemzik a kort, illetve azt, hogy mi volt a divat akkoriban, és miből volt hiánycikk. A sláger a nejlonharisnya és a selyemkendő volt. Emellett például Puskás Ferenc és Lóránt Gyula, az Aranycsapat tagjai 30 borotvapengét is elrejtettek, és „ajándékba” egy Doxa karórát; Rerrich Béla párbajtőröző 50 db. golyóstollat, Sákovics József párbajtőröző 100 db. ajakrúzst, Kóczián Éva asztaliteniszező hat hanglemezt, Zsolt István futballbíró egy blitz-vakut hozott be. Keresztes Attila kardvívó Fuchs Pál részére 60 üveg óraolajat és 18 db órarugót titkolt el, 1843 forint értékben. Plachy Mátyás ökölvívót öt darab selyemkendő miatt bélyegezték meg! Stb.

Hogy mi volt a sportolók büntetése? Az elkobzott áruk mellett pénzbüntetés, és egy időre eltiltás a versenyektől. Nem tudjuk, hogy mi lett azokkal az árukkal, amiket lefoglaltak. Szemelka Ernő vámparancsnok és közvetlen munkatársai alighanem részesültek ezekből az elkobzott tárgyakból. Machos Ferenctől tudom, hogy miután a Honvéd labdarúgócsapatához került, elvitték egy hatalmas terembe, ahol bútorokat halmoztak fel, és azt mondták neki: válasszon közülük, grátisz elviheti bármelyiket. (A farmernadrágok csempészése egy másik korszak, egy másik történet.)

John Steinbeck mondta: „A hatalom nem korrumpál. A félelem korrumpál. Leginkább talán a hatalom elvesztésétől való félelem.”

A szerző újságíró