Keresztényidegenek

A nagy magyar diktatúrában állítólag betiltott CEU (a Soros-egyetem) Demokrácia Intézete vitát rendezett az úgynevezett alternatív élelmiszerekről. A derék liberálisoknak ez az egyik kedvenc szavuk, mármint az alternatív, mindig más kell, mint ami van. Keveseket érdekelne ez a fajta másság, ha nem látnák el olyan figyelemfelhívó, hosszú címmel például a vitáról szóló tudósítást, mint ez: „Jönnek azzal, hogy a rovarevés keresztényidegen, aztán ott van a Bibliában, hogy Szent János eszi a sáskát.” Merész állítás. Mert ki mondta például azt, hogy a rovarevés keresztényidegen? Meg egyáltalán, mi az, hogy keresztényidegen? Alternatívéknak persze nem idegenek a szokatlan szóösszetételek, ha belegebednek is, kiizzadnak magukból egyfajta nyelvi másságot.

A rovarevés tehát, vegyük fel az erről szóló vita fonalát, Magyarországon szokatlan és idegen, másutt viszont évezredek óta bevett. Az ősember megkövesedett ürülékéből kiderítették, hogy többek között bogarakkal és kukacokkal is táplálkozott. Ez a tény máris megfelelő kiindulópontul szolgál az alternatív táplálkozás hazai képviselőinek. Már csak azért is, mert az Európai Unióban rendesen beszabályozták ezt. Azaz a szent másság és korlátlan szabadság jegyében bárki bármit és bárhol ehet. Tücsköt, bogarat, gilisztát. Sőt szerintük a világ sorsának kereke erre kell forduljon, ez a fejlődés útja, mert egyre több az ember a Földön, és egyre kevesebb az élelem. Azzal a mellékkörülménnyel most ne foglalkozzunk, hogy az alternatív táplálkozástudományi rohamosztagok mellett előjöhetnek a nagy zöld természetvédelem más területein vitézkedő alakulatok is. A rovar- és gilisztaevők könnyen összeütközésbe kerülhetnek a tücskök lelkét és „emberséges” tenyésztését féltő érdekvédőkkel. Lehet itt még sokféle alternatívát megjelenítő nagy zöld csihi-puhi.

De zümmögjünk vissza a magyar rovarevés lehetőségeihez. Ehhez nincs szükségünk például hosszúkás történelmi áttekintésre a magyar konyha zsiradékhasználatáról. Bár ezt megteszi a rovarevés hazai élharcosa, amikor a CEU-vitán kifejti, hogy a birkafaggyút miként követte a sertészsír, aztán hogyan jöttek képbe a növényi olajok. Táplálkozásunk tehát az évszázadok során ilyen is volt, meg olyan is. Mindig más a norma és mindig más az alternatív, állapítja meg a rovarevés apostola. A bogarak a legkönnyebben elérhető fehérjeforrások, nem kell hozzájuk fegyver, meg egyáltalán semmi sem kell, össze lehet szedni például őket a kövek alól.

A világ egyik fele zabál, a másik fele éhezik – kapcsolódott be a beszélgetésbe egy szakhölgy. Itt az ideje tehát annak, hogy „ezt az egészet átgondoljuk”. És máris eljutottunk az alternatív élelmiszerekhez, azaz a fehérjében igen gazdag rovarokhoz és kukacokhoz, amik ugyan drágábbak a hagyományosoknál, de az öntudatos és végtelenül alternatív zöldeknek mégiscsak ezeket kéne fogyasztaniuk. Már csak azért is, hogy így tiltakozzanak az igazságtalanság ellen, miszerint az inflációs árstopban a magyar kormány csupa hagyományos alapanyag árát fagyasztotta be. Tej, cukor, liszt, hús, tojás.

A haladó zöld táplálkozástudományi vitatkozók abban teljesen egyetértenek, hogy ami ma Magyarországon, meg úgy egyáltalán a világ élelmiszer-gazdaságában van, az tarthatatlan. A megoldást a tücsök-előállító, de még inkább a sokkal gazdaságosabb lisztkukactermelő üzemek jelentik.

Hogy aztán mindezekhez mi köze van a kereszténységnek, az továbbra is nagy kérdés. Mindenesetre ezt főzték ki nekünk a CEU-vitán.

A szerző író