J. Károly soha nem gondolta magát különösebben okos embernek. Ezzel amúgy a világ kisebbik részéhez tartozott, mondhatni, az elenyésző részhez. Az ő környezetében például mindenki azt hiszi magáról, hogy nagyon okos, kivéve a büfés Esztert, aki ezt soha nem nyilvánította ki, pedig J. Károly őt tartotta mind közül a legértelmesebbnek, azokat is megelőzve, akiket a tévében szokott látni.
A főosztályvezetőnél például Karcsi, a teknőse is okosabb, eleve már azért is, mert soha nem mond ostobaságokat. Igaz, jó tanácsokat sem kapott tőle, de ez is azt bizonyítja, hogy tisztában van vele: ha nem tudsz jót mondani, inkább ne szólj semmit! Ha ezzel a világpolitika döntéshozói is tisztában lennének, legalább olyan okosak volnának, mint a teknős.
Egyébként éppen a büfés Eszter mesélt neki egy könyvről, amit nemrég fejezett be (ez is annyira szép, hogy ez a nő ilyen sokat olvas! – csodálta magában J. Károly Esztert), és a szerzője azt magyarázza benne, hogy érzelmek nélkül nem létezik igazi értelem sem. Ebből kifolyólag azt hihetnénk, hogy az okos embernek okos érzelmei vannak, mert az érzelmeket ugyanazok az idegcsatornák közvetítik, mint a gondolatokat.
J. Károly sűrűn bólogatott, mintha magától értetődő lenne számára a neuronok természete, de Eszter úgy folytatta, hogy ez nem igaz – s J. Károly is elkezdte csóválni a fejét –, ráadásul a dolgot meg lehet fordítani. Akinek igaz érzelmei vannak, a gondolatai és a tettei is igazak. És bár az okos ember is szokott butaságot elkövetni, az érzelmei figyelmeztetik, hogy igyekezzen helyrehozni a hibát. Az irracionális érzelem ugyan képes felülírni a logikát, viszont ha nem működnek jól a dolgok, az értelem majd helyre teszi a vétkes érzelmet.
Ez is azt jelenti, hogy a telefon nem okos – motyogta kicsit félénken J. Károly, hozzátéve, hogy a telefonnak nem lehetnek érzelmei, mire Eszter azt mondta, hogy ez pontosan így van. A telefon és mindenféle okoskészülék egyrészt csak a használója érzelmeit másolja le, máskülönben a programok kitalálóinak a gondolatait kényszeríti rá a felhasználóra.
A büfés Eszter aztán így összegezte a tanulságot: – Mesterséges intelligencia nem létezik, kedves Károly! És ha létezik az, amit mesterséges értelemnek nevezünk, ez sokkal rosszabbat jelent, mintsem elgondolhatnánk. Azt jelenti, hogy mögötte egy mesterséges érzelem áll, ami egyenlő a hazugsággal, és az egész arra szolgál, hogy az emberek felejtsék el az igazi érzelmeket.
J. Károly nem értékelte túl saját okosságát, ezért könnyen képes volt belátni, hogy őt csak kihasználják, és azt is tudta, hogy a saját érzelmeiről nem kíván lemondani. Most már azt kellene valahogy megoldani, hogyan nyilvánítsa ki Eszternek. Az értelem nem segít, minta sincsen rá – saját receptet kell kitalálni.
A szerző irodalomtörténész