Hogyan tudná beállítani úgy a telefonját, hogy az ne bombázza őt állandóan a rossz hírekkel? – J. Károly azt panaszolta a büfés Eszternek, hogy az utóbbi napokban úgy érzi, mintha semmi jó dolog nem történne a világban, és ezt az érzését ugyan minden reggel átértékeli, amikor meglátja a nőt, de egyre biztosabb a média szándéka: szeretné kihasználni az emberek rettegését. Még a hétköznapi eseményekről szóló beszámolóknak is olyan címet adnak, hogy az ember rögtön összecsinálja magát, mikor elolvassa.
Rendszeresen arra ébred, hogy már megint milyen szörnyű tragédia történt, mert amikor kikapcsolja a telefon ébresztőjét, azonnal megjelennek a képernyőn a friss hírek. Például hogy lezuhant egy busz a felüljáróról, elpusztultak a laboratóriumi állatok, levágta a kanyart, frontálisan ütközött egy kamionnal, eltévedt golyó ölt meg egy anyukát, két pályamunkást elsodort a vonat, lakástűzben meghalt egy férfi, az idős házaspárral meg szén-monoxid végzett. Mindegyik tragédia, akár a közelben, akár messze történt, akár ismert személyiség az áldozat, akár névtelen, a tragédia önmagában is szörnyű, mert ha nem volna az, akkor nem lenne tragédia, miért kell még fokozni is ezt?!
Nem beszélve a háborús hírekről, melyek közt mindegyik szörnyű, válogatás nélkül, az emberiség tragédiája meg az, hogy válogat a tragédiák között, és a média mindegyikre egyforma éhséggel csap le. Pedig kihasználhatná a rettegés helyett a vágyakozást is, ha már a kattintások száma lépett az első helyre, megelőzve a valóságot.
A valóság mindig átalakítható, legalábbis könnyen össze lehet keverni a látszattal, értelmezés kérdése az egész, ugyanez történik a félig teli vagy félig üres pohárral is, be lehet állítani szörnyűségként, hogy a fele már elfogyott, de lehetne örömhír is, hogy a fele még megvan a víznek – gondolkodott hangosan tovább a férfi, tőle szokatlan filozófiai mélységekbe fordulva. Hozzátette, hogy félig üres, mikor egyedül ébred, viszont félig teli, mikor beérkezik a hivatalba, és meglátja a büfés Esztert.
A nő nem tudott megoldást javasolni a beállításra, pedig általában mindenre van valamilyen jó ötlete. Helyette azt tanácsolta J. Károlynak, hogy ne olvasson híreket, hanem gyártson inkább magának olyanokat, amilyenekhez épp kedve van! Vagy olvasson régi kalendáriumokat, azokról a hírekről tudni fogja, hogy már sok száz évvel korábban történtek a szörnyűségek, mégsem pusztult ki az emberiség.
Ekkor J. Károly telefonja jelzett, hogy újabb hír érkezett. A büfés Eszter is hallotta, biccentett az állával, hogy nézze csak meg nyugodtan, kivételesen most hátha valamilyen jó hír jött.
„Idegen objektum ütközött a Földnek” – nagybetűvel, tette hozzá a férfi, tehát nekünk, majd elmélázott rajta, hogy biztosan kis objektumról lehetett szó, mert ők semmit nem vettek észre az eseményből. „A Hold azt követően alakult ki, hogy az ősi Föld egy Mars méretű objektummal ütközött, a kozmikus karambol körülbelül négy és fél milliárd évvel ezelőtt történt, de hatásait a mai napig érezzük” – mire J. Károly megjegyezte, hogy „ennyit az aktualitásról”.
A szerző irodalomtörténész