Nem az ő döntése volt, hogy éppen halottak napján szülessen, mondta J. Károly a teknősének, a diétás tortát majszolva, amit jóval drágábban vett, mint amennyibe egy rendes kerül, pedig még a cukrot se tették bele. Egy falatnyit meghagyott a széléből, és odarakta Karcsi elé, ki tudja, lehet, hogy a teknős is ezen a napon bújt ki a tojásból.
A büfés Eszter szerint, akitől egy fülvédőt kapott ajándékba, mert féltette őt a megfázástól, és J. Károly nem merte elmondani, hogy a füle nem azért vörös, mert fázik, hanem magától bepirul, amikor meglátja Esztert, elmagyarázta neki a reinkarnációt, hogy igenis ő határozta meg a születése napját, sőt még azt is, hogy milyen legyen a neme és a sorsa. Pontosabban, a lelke választotta ki magának éppen ezt a testet, az újjászületés, vagy, ahogy Eszter mondta, a leszületés napjával együtt. Nem részletesen, csak úgy nagyjából, mert a lelkének nem volt pontos terve, csak általában vett küldetése.
J. Károly sajnálta a lelkét, hogy ilyen szerencsétlen testet és sorsot sikerült találnia, de biztosan megérdemelte, mert az előző életében elkövetett hibái miatt kell bűnhődnie. Ha pontos terve lett volna, akkor a büfés Eszter már a felesége lenne, az viszont nem biztos, hogy a nő lelke még nagyjából is ezt a sorsot akarta volna magának. Közben úgy tűnt, a diétás torta egyelőre nem tartozik bele Karcsi étrendjébe, ha hímnemű teknősről van szó egyáltalán, és elgondolkodott azon, hogy vajon nem lett volna-e jobb teknősként újjászületnie.
Olvasta a teknősökről, hogy milyen modernek, egészen 21. századiak, mert saját maguk tudják megválasztani a nemüket. A hüllőembriók úgy mozognak a tojásban, hogy tetszés szerint hidegebb vagy melegebb helyre kerüljenek, és két fok különbség már azzal jár, hogy teknősfiú helyett teknőslány lesz belőlük, vagy fordítva. Ezt a módszert kellene inkább bevezetni a műtétek helyett, gondolta J. Károly, és nem utólag jönni rá, hogy a lélek rossz testet talált magának, amin már a későbbi hőmérséklet-változás nem segít.
Ha pedig úgy történt, ahogy, annak oka van, el kell fogadni. Az okokat utólag nem lehet megváltoztatni, az már a történelem része, ha valaki megváltoztatja az okokat, az olyan, mintha meghamisítaná a történelmet. Tapasztalatai szerint azonban ma már senki nem kíváncsi az okokra, ha úgy tetszik neki, megváltoztatja a történelmet, és élni is inkább következmények nélkül szeretne mindenki, nem számolva azzal, hogy a következő életükben például nem főosztályvezetőként, hanem egy másik J. Károlyként fognak megszületni.
A szelet torta mellé az új telefonjával készített egy fotót is a cukrászdával szomszédos kirakatban lévő tábláról, melynek az volt a felirata, hogy „a tegnap történelem, a holnap titok, a mai nap ajándék”. Míg a képet nézte, J. Károly eldöntötte, hogy nem rágódik tovább a tegnapon, meghamisítani különösen nem szerette volna, a holnap miatt pedig nem aggódik, a titok majd időben föltárul előtte, és megpróbálja a mai napot ajándékként megélni.
Persze, az igazi az lenne, ha Eszter is vele együtt lenne az ajándék, mindenesetre így nem egyszer lesz születésnapja egy évben, hanem háromszázhatvanötször. Mert minden reggel azt érezheti, hogy megszületett, és igyekszik minden nap meg is ünnepelni ezt. Jövőre ilyenkor elmondhatja magáról, hogy háromszázhatvanöt évvel lett öregebb, és ennyi idő alatt a történelem magától is sokat változik – már ha lesz egyáltalán történelem.
A szerző irodalomtörténész