Állítólag, ha valaki folyamatosan mérget fogyaszt, persze csak fokozatosan növelve az adagokat, és egészen kis mennyiséggel kezdi, ki tudja alakítani az immunitást a méreggel szemben. Például a kígyóméreg vagy az arzén is ilyen, ezért jött létre az arzénevők társadalma.
J. Károly ezt előbb nem nagyon akarta elhinni, de amikor visszagondolt rá, hogy gyerekkorában a gyógynövények virágait szedve állandóan összecsipkedték őt a méhek, és egy hét múlva már meg sem dagadt az öngyilkosok fullánkjainak a nyoma, hajlott arra, hogy hitelt adjon a magazinban olvasottaknak.
Arra is gondolt azonban, hogy alakítsák ki mások a mérgekkel szembeni toleranciát, tőle így is elég nagy odafigyelést kíván, hogy a lehető legkevésbé pusztítsa magát. Most már elolvassa a kisbetűs összetevőket is a konzerveken meg a készételeken, ezért leginkább egyiket sem vásárolja, mert minden van abban, csak azt nem találja, amelyről az ételt elnevezték.
Lesz majd rovar is meg nyomtatott hús, de ha arra fanyalodna egyszer, akkor inkább nem eszik, csak krumplit és babot, amelyet a büfés Eszter nagybátyja termel egy tanyán, de babot csak hétvégén, mert attól szeles.
Nem mer már kenyeret sem enni, mert honnan tudja, hogy magyar búzából sütötték-e? Valahol azt olvasta, hogy az ukrán gabona egyharmada káros anyagokat tartalmaz, például vasat, higanyt és szalmonellát, és amit ide hoztak, még mindig nem fogyott el.
Lehet, hogy ők már hozzászoktak, viszont J. Károly szerint a szoktatást nem velünk kellene kezdeni, hanem azokkal, akik ezt kötelezővé akarják tenni. Nekünk éppen elég az, ami a kipufogógázban van, de ha lesz elég akkumulátorunk, akkor az autók sem szennyeznek tovább, persze a méreg megmarad, ha dugó van.
J. Károly nem tudta, mit gondoljon, hogy direkt akarnak-e a magafajtának rosszat, vagy véletlenül folyik a kiirtás. Amúgy a méregevésről még az jutott eszébe, hogy a hivatalban naponta lenyeli a mérgét, biztosan ezért fáj a gyomra, másrészt a nagyapja emlegetett egy adomát gyakran egy lóról, amelyiket a gazdája szeretett volna hozzászoktatni az éhezéshez. De mire már megszokta volna, nem megdöglött a ló?!
Egyszóval, sehogyan sem jó ez a bizonytalanság, ha pedig döntenie kell, mégis marad a bab mellett, mert ő bizony nem fog sem mérget, sem rovarokat enni.
A szerző irodalomtörténész