A középiskolában J. Károlynak nem sikerült közelebbi barátságba kerülnie a természettudományos tárgyakkal. Nem sokat jegyzett meg fizikából sem, ám ebbe a nem sokba beletartozott például a hang terjedésének sebessége.
Ennek a tudásának különösen akkor vette hasznát, mikor meglátta, hogy villámlik az ég, majd számolta a dörgésig eltelő másodperceket, így meg tudta állapítani, milyen messze van a vihar. Ahhoz, hogy a zivatar közeledésének gyorsaságával is tisztában legyen, emlékeznie kellett volna például a vektorokra, J. Károly figyelme azonban csak a konvektorokra terjedt ki. Bár ez a figyelem sem volt haszontalan, mert gyorsan megszáradt mellette az elázott ruha.
Továbbá ezt a maradék fizikatudását arra már szintén nem tudta alkalmazni, hogy bizonyos jelenségekre fölfigyelve azt is kiszámolja, milyen messze vannak a különböző viharok, értve alatta az elaljasulást és az emberkísérleteket, úgymint a háborút, a migrációt, a gazdasági kríziseket, a nyílt társadalmat vagy a genderideológiát.
A fizikatanár szerint a tudományos állítás bizonyítható, ám a bizonyítás nem az emberkísérletekkel kezdődik. Néha megesik, hogy azzal fejeződik be, ahogy az atombombánál történt. A hiba akkor keletkezett, amikor az ideológia beleszólt a tudományba, és valahogy így jött létre a tudományos szocializmus nevű egyetemi tantárgy is.
J. Károly nem járt egyetemre, de nem maradt le a tudományos szocializmusról, mert most is épp ezt akarják nyugatról elterjeszteni, csak már tudományos liberalizmus név alatt. Így zajlik a márkahamisítás, amelynek volt állítólag egy másik módja is, amikor bevezették az eurót.
A büfés Eszter egyszer elújságolta, hogy a vegyészek már a szerelem tudományos magyarázatát is felfedezték, bár ebben a matematikusok is segítettek, s miután tanácskoztak a fizikusokkal, a pszichológusok módosították a felfedezést. Képzelje, Károly, lelkendezett Eszter, a szerelem képlete megegyezik az einsteini relativitáselméletével!
J. Károly próbálta elképzelni, de Einsteinről csak az jutott az eszébe, hogy furcsán nézett ki, és ha valaminek nagy energiája van, akkor meggörbíti maga körül a teret és az időt, bár ebben a másodikban nem volt biztos. Mindenesetre a büfés Eszterben a relativitáselmélet bizonyítékát látta, hiszen a nőnek is nagy az energiája, J. Károly pedig elveszíti közelében az időérzékét, és kifut a lába alól a talaj.
Nem hitte, hogy ennek a hatásnak, amelyet Eszter gyakorol rá, bármi köze volna a fizikához vagy a matematikához, inkább a biológiára gyanakodott, és igencsak neheztelt a kémiára, ami a jelek szerint nem működik köztük.
Azt viszont tényleg nem tudta, létezik-e arra bármilyen tudományos magyarázat, hogy miért hasonlít egyre több ember az álarcos idiótákhoz, főleg a kereskedelmi tévében, a nemzetközi jogvédelemben és a világpolitikában, amikor még nincs itt a farsang ideje. S J. Károly rögtön helyesbített is, elnézve Karcsit, a teknősét, aki nedves orrával a terráriumba helyezett tükröt maszatolta. – Nem egészen így van, ott ugyanis rögtön emberűző farsang keletkezik, ahová beteszi a lábát a tudományos liberalizmus.
A szerző irodalomtörténész