Bárcsak soha ne nézte volna meg azt a videót a vágóhidakról! Eddig eszébe sem jutott, hogyan kerül a sertés- és marhatelepekről vagy a túlzsúfolt, mesterségesen megvilágított ketrecekből a hús az asztalára.
A marha még élt, amikor félig már feldolgozták!
Az egyik vágóhídi munkás tapasztalata szerint legalább hét percig él a tehén, miközben már darabolják. Nem igazán hatékony a sűrített levegővel működő taglópisztoly, amivel az állatot fejbe lövik. Mikor átszúrják a lábát egy kampóval, s felhúzzák egy kábellel, a marha még rúgkapál, s mikor átvágják a nyaki artériát és levágják a farkát, a szabadon lévő lábát, felhasítják, lenyúzzák a bőrét, néha még akkor is mozog a jószág.
Nincs ez másképp a sertések esetében sem, az elektromos kábítás kamu, az állat még visít, mikor a forró oldatba kerül, ami leszedi a szőrt. Ezzel szemben a hungarikum libamájat tették tiltólistára, mert a libákat tömik, a kényszeretetés pedig állatkínzás! De minek számít akkor a kislányok erőszakos felhizlalása egyes iszlám országokban?! J. Károly erről is látott korábban egy dokumentumfilmet. A kövér lányokat ott könnyebb férjhez adni.
A másik rejtett kamerás film a csirkék lefejezésével kezdődött. Sokan még éltek, mikor a kopasztó medencébe kerültek. A belező gép néha oda is vág, ahová nem kell. A béltartalom, a rákos sejtek és vírusok, a betegségek miatt rothadó bőr mind bekerülnek az állat testébe. A hús az „ürülékleves” egy részét magába szívja a hűtőmedencében. A csirkemell ezt szokta kiengedni, mikor sülni kezd, bár közben a baktériumok is megsemmisülnek. Viszont az a tudat nem semmisül meg, hogy miből áll a lé.
Másfél hónap alatt lesz a kiscsirkéből húscsirke, a világítást csak kevés időre kapcsolják ki, mert a baromfinak állandóan ennie kell, teletömik antibiotikummal, hogy kibírja a lefejezésig. Szegény tyúkok bioritmusát is összezavarják a lámpákkal, ezért tojnak annyit, és két év alatt elhasználódnak. Feldolgozott élelmiszer vagy állateledel lesz belőlük.
J. Károlynak olyan érzése támadt, mintha horrorfilmeket nézett volna.
Másnap megkérdezte a büfés Esztertől, akitől a videók linkjét kapta, hogy vegetáriánust akar-e belőle nevelni. A nő megjegyezte, hogy nem egészen, de ő már egy éve nem eszi a bolti húst, csak az igazi tanyasi csirkét, ami ugyan drágább, de nem enged ki magából semmi mást, csak némi zsírt. És a föld is jobban járna, ha a haszonnövények felét nem az állatok, hanem az emberek ennék meg, s a vízkészlet majdnem egészét is a nagyüzemi húsevés miatt használjuk el. Persze az emberek inkább szelektíven gyűjtik a hulladékot, mert így könnyebb megnyugtatni a lelkiismeretüket. Amúgy meg tönkremenne a globális mezőgazdaság.
A globális mezőgazdaság helyzete J. Károlyt pillanatnyilag nem érdekelte, de arról hallott, hogy ahol most a háború folyik, ott kiváló termőföldek vannak, amire a háborúcsinálók már rátették a nem éppen makulátlan kezüket. Egyelőre viszont még nem sikerült kiegyezniük a fegyvergyárosokkal. J. Károly a pénz útját sem látta világosan, neki ugyanis csak a saját, nem oly kecsegtető anyagi helyzetéről voltak ismeretei.
Esztertől azzal vált el, hogy vágóhídi horror miatt átmenetileg ugyanazt az étrendet fogja követni, mint a teknőse. És a teknősleves nem kerül föl a menüre.
A szerző irodalomtörténész