Dobrev, a népvezérnő

Végeláthatatlan hosszúságú interjút adott a munka ünnepe után egy nappal a mai magyar baloldal férjezett amazonja, Dobrev Klára. A politikai hitvallás, stratégia és gyakorlat összefoglalójának szánt szóömléssel nemigen lehet mit kezdeni. Az unásig ismert baloldali közhelyekkel, sértegetésekkel és vádakkal teletűzdelt önfényezésre akár legyinthetnénk is. Hogy mégis szóba hoztuk, annak oka valamiféle leltárkészítés arról, hogy hogyan is áll ma a magát haladónak tituláló balliberális csapatok helyzete. Annyit minden esetre a népvezérnő javára írhatunk, hogy nem a munka ünnepén ragadta magához a szót, sem pedig az azt megelőző pápalátogatáskor. A munkához túl sok köze nincs, a pápaügyben pedig a kedves papájára való tekintettel okkal és elvtársi szolidaritással hallgat.

A túlméretezett megnyilatkozásban Dobrev azt próbálja szétszálazni, hogy milyen elemei vannak és lehetnek az ellenzéki, baloldali politikának. Nem szolgál újdonságokkal. Erős baloldal kell itthon és Európában, hogy leválthassák a felháborító módon már tizenharmadik éve regnáló konzervatív, nacionalista és diktatórikus Orbán-rendszert. Mindezt az eddigieknél okosabb összefogással, szövetségi politikával, a momentumos fiatalokkal és a jobboldali Jakab Péterrel látja kivitelezhetőnek. Hogy aztán ez a derék, szélekre szorult pártfőnök már mitől jobboldali, a parizertől, netán a mamuszos barátnőtől? – nem derül ki.

Önleleplezés ez az interjú. Felsorakoztatja azokat az eseményeket, amelyekhez eddigi állításaik szerint nincs közük: tanártüntetések, orvoslázadások, kordonbontások. Dobrev szerint ezek a spontán megnyilvánulások igazolják, hogy Magyarországon szétverték a jogállamot, lenyomták a civil szervezeteket, megölték a sajtó- és véleményszabadságot. Ja. Az számára egyáltalán nem furcsa, hogy akkor most ő, mint eddig mindenkor, hogy az ördögbe tudja közzétenni elnyomott gondolatait. Ezek között nagy terjedelmet szentel annak, hogy például három hónap alatt megegyezne az Európai Unióval, beömlenének Magyarországra az eddig befagyasztott pénzek. Lenne itt európai minimálbér, Európai Egyesült Államok, meg minden. Szerinte, akárcsak itthon, Európában is erős baloldal kell. Igen, látjuk. Az Európai Parlamentben és az Európai Bizottságban erős a baloldal. Csak úgy emelgetik az eurómillókkal telitömött bőröndöket Eva Kailiék. Már amikor éppen nincsenek börtönben. Kedves arab tárgyalópartnereik, akiknek országaiban őrületig tombol a jogállamiság, jószívűen gondoskodnak róluk.

Az európai, benne a magyar baloldal tehát ott lubickol a korrupcióban, a mindenféle lopásokban, és teszi azt, amit eddig mindig is: saját mocskával maszatolja össze a nekik nem tetsző kormányokat, pártokat és politikusokat. Nyilvánvaló céljuk, amit minden alkalmat felhasználva szétharsognak, eltüntetni a színről azokat, akik másként látják a világot, mint ők.

Régről ismert eszmék és módszerek. Jakobinusok, vörösgárdisták, Vörös Hadsereg Frakció, Szürke Farkasok és lehetne sorolni végtelenségig. A mézesmázos szépelgés nem takarja el azt az erőszakosságot, amivel ez a baloldal akarja megsemmisíteni mindazt és mindazokat, akik az útjában állnak. Ez eddig, talán nem véletlenül, nekik sem sikerült.

A szerző író