Alvó ügynök a Széchenyi gyógyfürdőben

Csuklóján Rolex órával túlsúlyos amerikai turista szunyókált minap a Széchenyi fürdő meleg vizes medencéjében. Édesdeden alvó óriásbébi – teljes biztonságban érezve magát. A télbúcsúztató napfényben szendergő külföldi vendég idegenforgalmi reklámfotón is hirdethetné: „a tomboló orbáni diktatúrában” nyugalom van, béke honol, tapintható a biztonság.

Az amerikai fürdővendégnél is igaz lehet, hogy a szubjektív jóllét feltételei között a biztonságérzet – a védett létezés tudata – értékrendünk rangsorában az első helyen áll. Elveszítése, még ha egyébként dúskálhatunk is a földi javakban, frusztrálttá tehet. Manapság a hozzánk érkező nyugati turistáknak – a gyenge forint előnyeit élvezve – aligha vannak rossz álmaik. Nekünk, bennszülötteknek azonban az infláció miatt ugyancsak főhet a fejünk. Indokolt is az aggodalom, szembesülve a naponta feljebb kúszó kenyér- és tojásárakkal, könnyen úgy érezhetjük, hogy valami élve fogó csapdába kerültünk.

Van azonban szabadulás a csapdából. Az árakat nem állíthatjuk meg, de vásárlási szokásaink, életszemléletünk finomításával a kiadásainkat fájdalommentesen fékezhetjük. Ehhez a stratégiához adhat fogódzót például a társadalomkutató Dr. Lelkes Orsolya: Fenntartható hedonizmus című könyve. A kötetből megtudható, hogy nagy tévedés vágyainkat a fogyasztáshoz és a pénzhez kötni. Az anyagi javak csak az alapszükségletek elérésének szintjéig teszik jobbá mindennapjainkat. Életérzésünkre azon felül lényegében már nincs hatása a pénznek. (Picasso megállapította: hiába a gazdagság, kétszer én sem vacsorázhatok.)

Az értelmes, jó életet, a boldogságot az anyagiakon túl inkább a számokkal nem mérhető értékek, mint a baráti kapcsolatok minősége, a családi tűzhely melege, a mentális egészség és a belső hozzáállás határozzák meg. („A gyerekem egyetlen mosolya képes feldobni az egész napomat” – lelkendezhet például akármelyik anyuka.) A belső hozzáállás – mutatja ki egy felmérés – átlagosan 40 százalékban, amíg a külső tényezők – legyen az akár, mondjuk, a nagyzási mániások rongyrázása – csupán tízszázalékos arányban járul hozzá a stabil jó életérzéshez. Sok múlik a genetikán – a szüleinktől örökölt tulajdonságokon. Ha jó alapokat kaptunk, nem kudarcként, hanem váratlan ajándékként foghatjuk fel például, hogy a megszokott külföldi nyaralás helyett mostanság inkább a kéznyújtásnyira elérhető, hazai tájaktól hagyjuk elbűvölni magunkat.

A pénzért mindent megkapható típusú szemlélet Tim Kasser amerikai szociálpszichológus tanulmánya szerint önbecsapás, könnyen szorongóvá tehet. Az ilyen beállítottságú emberek között gyakoribb a kényszeres vásárló, a depresszióra hajlamos, a láncdohányos és az alkohol rabja. És többnyire ők a leginkább elégedetlenek az élettel, gyakran csak úgy dől belőlük a panasz. Igazi energiavámpírok, akik elől – veszélyes korban élünk – az udvarias menekülés olykor nagy leleményt, kreativitást igényel.

A gyakori érintkezés e fals szemléletű, a fogyasztói társadalom áldozataivá vált emberekkel – mint a ragályos betegség – másokat is hajlamossá tehet a szorongásra, akár a paranoiára. Előfordulhat például, hogy a gyógyfürdő medencéjében békésen szundikáló amerikai turistát a közelében dagonyázó valamelyik hazai vendég a bizalmi válság tüneteként veszedelmes alvó ügynöknek nézi. Holott az illető valójában nem egy éltesebb pufók James Bond-hasonmás, hanem csupán egy magát Magyarországon otthon érző, ártalmatlan porszívóügynök.

A szerző újságíró