Szakszervezetek a pártpolitizálás zsákutcájában

A magyar szakszervezetek működési formái megőrizték a szocialista múlt hagyományait. Néhány kivételtől eltekintve érdekvédelmi munkájuk során osztályharcos formát követnek. Pártokhoz kötődésüket az ultraballiberális ideológia teljes elfogadása mutatja.

A pártállami időkben a mindent elfogadó szakszervezeti vezetők jólfizetettként mit sem törődtek a dolgozók képviseletével, sütögették saját pecsenyéjüket, alkalmazottjaikkal szedegették a tagsági bélyegekért járó díjakat. A túlzott centralizáció a szocializmusba ágyazott szakszervezetek vezetőinek segítségével az egypártrendszer több évtizedes uralmát bebetonozta. Ideje átalakítani a pártállamot kiszolgáló hajdani struktúrát és a SZOT-vagyon felelősségre sajnos nem vont eltékozlóit a munkavállalói érdekképviselettől eltanácsolni. Ma is létező okként most is folytatódik a munkavállalóktól elszedett milliárdok tékozlása.

A CÖF–CÖKA kiterjesztette partneri viszonyát a keresztény, nemzeti érdekeket követő szakszervezetek felé, így üdvözölhetjük támogatóink sorában az olasz UGL és a spanyol SOLIDARIDAD több mint kétmillió munkavállalót képviselő szervezeteket. Arra is büszkék vagyunk, hogy a Munkástanácsok Országos Szövetségével több mint tizenkét éves szoros kapcsolatot tartunk fent.

Közös álláspontunknak tekinthető, hogy a munkavállalók részvételét fokozni kell a vállalatok irányításában. Az érdekek súlyozottsága mellett hangsúlyoznunk kell a döntési folyamatokban a részvétel elvárását. Olyan kulturális környezetet kell kiépíteni, amely támogatja az állandó párbeszédet, a vállalatok, a munkavállalók és a terület között. A szubszidiaritás eszmeisége viheti előre a közösen elfogadott célok megvalósítását. Előnyben kell részesíteni a társfelelősség, a konszenzus és az elosztás logikáját.

A gondoskodó állam a magán-, illetve állami tulajdonosok társként tekintsenek a vállalati intézményi menedzsmentre, munkavállalókra és azok családtagjaira. Az így kialakult közösség minden helyzetben a legnagyobb és legbölcsebb erőként képes megoldani a külső és belső gazdasági hatások által jelentkező problémákat.

„Olyan szervezeteket és vállalatokat kell létrehozni, amelyek integrálják a versenyképességet, a munkahelyek megőrzését, védelmét, hosszú távú fenntarthatóságát, és erős kötődést a helyi közösségekhez” – mondta Francesco Paolo Capone, az UGL főtitkára.

Az újszerű vezetési struktúra kialakítása egyben kulturális változás. Időre, elkötelezettségre és a folyamatot kísérő támogató szakemberekre van szükség az érdekeltek részéről. A gondoskodó állam a tulajdonosok, a menedzsment és a munkavállalók családjaikkal együtt megosztják a felelősséget.

Az érdekviszonyok kialakításában kiemelkedő szerepet játszik, hogy a munkavállalók díjazása kapcsolódjon az eredményességhez:
– kövesse a mindenkori infláció mértékét;
– a közösen elért többleteredményesség jelenjék meg nyereségjegyben;
– a tulajdonosok ne feledkezzenek meg munkavállalóik családjáról szociális juttatások formájában, így például kulturális, egészségügyi, sport és pihenési szolgáltatásokról.

A munkavállalók alakítsanak minőségi köröket, fejlesztési csoportokat, hozzájárulva a kollektíva eredményességéhez. A termelékenység növelése, a költségek csökkentése, a pazarlás kiküszöbölése jelentsen napi szolgálatot.

A gazdasági érdekek mellett nem nélkülözhető a helyi szolidaritás. A munkahelyre pártérdekeket és téves ideológiákat ne lehessen bevinni.

A CÖF–CÖKA külföldi példákat is figyelembe véve javasolja a gondoskodó állami apparátusnak a munkavállalói érdekvédelem hatékonyságának növelését, versenyhelyzetbe hozását, szakszervezeti barikádharcok helyett.

A covidjárvány, az orosz–ukrán háború lakosságunkat elsősorban az energia- és élelmiszer-infláción keresztül támadja. Az ajánlott szervezeti érdekvédelmi átalakítást tesztelésképpen az élelmiszer kis- és nagykereskedelem területén látjuk indíthatónak.

A jelenlegi szakszervezeti felállás kizárja a munkavállalók érdekeit képviselő versenyhelyzetet. A dolgozók demokratikus jogait szűkíti, a szubszidiaritás elsőbbségét nem ismeri fel. A pártérdekeket képviselő szakszervezeti beágyazottság korunkban feltételezi a munkahelyi békét és közös fejlődést biztosító munkavállalói érdekképviselet versenybe hozását.

A szerző a CÖF–CÖKA kuratóriumának elnöke