Egy ideje már haldoklott J. Károly régi telefonja. Mobil volt, de nem okos. Amilyen gyorsan lemerült, olyan nehezen töltődött, és csak hosszú gondolkodás után kapcsolt be. J. Károly elgondolkodott, hogy régen talán okos volt, de időközben elbutult. Ismer ilyen embereket is.
Amikor beruházott a készülékbe, amikor ő is fiatalabb volt legalább tizenöt vagy húsz évvel, még nem gyártották ezeket a mindentudó telefonokat. Vagy nem kerültek a látókörébe. Most pedig már olyan embereket is gyártanak, akik mindent tudnak. Mindent is! – szokta hallani a tévében meg a hivatalban.
A büfés Eszter azt mondta, hogy ezek a telefonok tulajdonképpen olyan számítógépek, amelyek elférnek a zsebben, és még beszélni is lehet rajtuk. Reggelente a villamoson nem szokott erről meggyőződni, mert mindenki csak bámulja a telefonját, és nyomkodja a képernyőt. Nem kerül semmi más a látókörükbe. Vagy van a fülükben két dugasz, s ezek a dugaszok valamilyen ritmusra mozgatják az emberek fejét. Szinte senki nem néz föl, nem beszél, még csoda, hogy tudják, mikor kell leszállni.
J. Károly csupán beszélgetni szeretett volna, ám az otthoni vonalas telefont nem tudja beletenni a zsebébe. Ez nem biztos, hogy nagy baj, mert a többieknél olyan nagy okos mobiltelefonokat lát, amelyek szintén nem férnek el az ember zsebében.
Ezek már tényleg számítógépek, legalábbis tabletták. Hallotta, hogy vannak eszközök, amelyek tabletták, s mindent lehet velük csinálni. Lehet, hogy fájdalomcsillapító hatásuk is van?
Eszter azt mondta, hogy nem tabletták, hanem tabletek, de nemhogy csökkentenék a fejfájást, hanem inkább erősítik. Legalábbis neki elkezdett fájni a feje. Persze az sincs kizárva, hogy a fejfájást a migrén okozta.
Inkább a migrén, gondolta J. Károly. Olyan neki is van, pedig nincs tabletje. A lényeg az, hogy a modern telefonokon nincsenek billentyűk, ellentétben az övével, amelyről a számok és a betűk már lekoptak. A számok elhelyezkedését fejből tudja, a betűket pedig soha nem használta. Nem küldött üzeneteket, csak hangpostát. Évente egy alkalommal, amikor valamilyen igen sürgős közlendője lett volna, azonban nem tudta elérni Esztert.
– Kedves Károly, maga már egy őskövület az előfizetők közt, biztosan ingyen is kap egy új telefont, ha a hűségnyilatkozatot aláírja – mondta neki a büfés Eszter, amikor a férfi azt panaszolta, hogy nem tudják megjavítani a telefonját.
– Már a szervizben is javasolták – felelte J. Károly. – És nem kell az akkumulátort sem cserélni, mert bele van építve. Szerintem ez azt jelenti, hogy ha elromlik az akkumulátor, az egészet ki kell dobni.
J. Károlyt nem nyugtatta meg Eszter válasza, amely megerősítette a férfi gyanakvását.
– Ezt nevezik fogyasztói társadalomnak – magyarázta neki a nő. – Ha vesz egy cipőt, jövőre új kell. Olyan ez, mint egy ceruzaelem, amelyet nem lehet újratölteni. A drágábbakat föllehet, de végső soron azok is akkumulátorok. Beléjük van téve az áram, csak vegyi anyagok formájában.
– Olyanok, mint a konzervek. Vagy a sok élelmiszer – bólogatott J. Károly. – Azokba is beleteszik a vegyi anyagokat, a rossz szememmel meg nem tudom elolvasni, hogy miket.
– Tudja, Károly, a hétköznapi életünk már el sem képzelhető akkumulátorok nélkül. Nemcsak autókba meg telefonokba kell, hanem munkagépekhez, fűnyíróhoz, lakókocsiba, fényképezőgéphez, laptophoz, napelemhez, de még borotvához és hajszárítóhoz is. Felsorolni sem tudnám… Nézze csak! – és elővette az okos készüléket.
Mutatott egy oldalt, ahol rengeteg kép volt arról, hogy most éppen egy akkumulátorgyár építése ellen tiltakoznak.
– Hogy kerültek ide ezek a képek? – kérdezte J. Károly. Látott rövid videókat is.
– Telefonnal készítették őket. És autóval mentek tiltakozni, de ott hagyták a parkolóban. Vagy a töltőn. Mások buszokkal. S tudja, Károly, egyre több az elektromos busz is. Hamarosan csak az elektromos autókat lehet majd forgalomba helyezni. Ez a környezetvédelmi előírás.
J. Károly csóválta a fejét. Nem értette.
Ha mindenki használja, akkor miért tiltakoznak ellene?
Eszter azt mondta, hogy a szürke víz miatt. S elmagyarázta, hogy minél okosabbak a telefonok, annál ostobábbak lesznek az emberek.
– Azt hiszik, hogy szürke színű lesz a víz, miközben a szó azt jelenti, hogy az emberi fogyasztásra már alkalmatlan, tisztított szennyvizet ipari célokra használják. Ez egy rejtett aranytartalék, mert például a mosógépből kifolyt vízzel leöblítheti akár a vécét is, ha előtte bedugja a fürdőkád dugóját.
J. Károly megfontolta magában a dolgot. Azt mondta Eszternek, hogy ha az okostelefontól az ember elbutul, neki ilyen nem is kell. Az akkumulátort viszont hasznos találmánynak vélte, és el nem tudta képzelni, hogy vajon mit csinálna ez a sok ember, ha egyszer nem gyártanának belőle többet.
Akkor lehet, hogy csak az okos emberek maradnának meg?
A szerző irodalomtörténész