Érdekes egybeesés, hogy Szijjártó Péter külgazdasági és külügyminiszter éppen azon a napon találkozott a Vatikán képviselőivel, amelyen az egyház Szent Pál apostol megtéréséről emlékezik meg. A megtérés, amelyből a pálfordulás kifejezés származik (ezt ma már gyakran használjuk az eredetitől eltérő jelentésben is, vagyis olyan emberre, aki hirtelen valami mással kezd el foglalkozni, mint addig) a kereszténység korai történetének kiemelkedő jelentőségű eseménye. A harcos és öntudatos farizeus, a keresztények üldözője, sőt pusztítója a damaszkuszi úton egy isteni látomás hatására maga is kereszténnyé lesz – Saulusból Paulus, ahogy ezt sommásan mondani szokás.
Ki tudja, mi lenne a kereszténység ma a Földközi-tenger medencéjét fáradhatatlanul beutazó, karizmatikus, lenyűgöző retorikájú apostol nélkül! Missziós útjai tömegeket ébresztettek rá arra, hogy az üdvösség Krisztusban van, a megtérők száma óriási. Nem véletlen, hogy Pál ilyen elhatározással vetette bele magát a térítés munkájába, az evangélium hirdetésének fontosságát Jézus is többször hangsúlyozza: a szentmisék liturgiájában ezeken a napokon egymást követik a tanítványok szétküldéséről, az Isten országáról szóló bibliai szövegek és a Hegyi beszéd, amely a keresztény élet fundamentumait összefoglaló meghatározó evangéliumi szakasz.
A katolikus gondolkodás középpontjában tehát ezekben a napokban a misszió, a kereszténység terjesztése áll, amely összekapcsolódik a közösségek szerveződésének, egymás segítésének gondolatával. Ez szóba került az említett vatikáni megbeszélésen is, amelyen Szijjártó Péter Paul Richard Gallagher és Claudio Gugerotti érsekkel ült egy asztalhoz – utóbbi a Keleti Egyházak Dikasztériumának prefektusa.
A magyar kormány már korábban elkötelezte magát amellett, hogy lehetőségeihez mérten támogat a világ különböző pontjain élő keresztény közösségeket, különösen olyanokat, amelyek anyagi nehézségekkel küzdenek, vagy amelyeket üldöznek. A vatikáni látogatásról beszámoló közleményben is előkerül, hogy napjainkban 360 millió keresztény él veszélyben a hite miatt, most a legtöbben Afrika szubszaharai térségében. Akad, aki kétli, hogy egy olyan kis országnak, mint Magyarország, más, távoli országok (például Libanon, Mexikó) polgárait kellene segélyeznie. Az ilyen vélekedés jól mutatja, hogy a kereszténységnek – a már említett módszeres fegyveres erőszak mellett – a közöny a legnagyobb ellensége. (Érdemes megfigyelni, hogy miközben számos olyan film látható főleg a streamoldalakon, amelyek arra keresik a választ, hogyan tudja megtalálni a helyét egy más vallási környezetből érkező ember a keresztény világban, olyanok nem nagyon készülnek, amelyek a keresztények fenyegetett életét mutatnák be saját szülőföldjükön.) A Krisztusban való hitnek sok minden ártott az elmúlt évszázadok alatt: az ateizmus, a kommunizmus, újabban a sokak által „vallási svédasztalnak nevezett”, vagyis az „én kiválasztom minden vallásból, ami nekem megfelel” New Age. A közöny egy újabb erő, amely léket próbál ütni a kétezer éves hiten.
A külgazdasági és külügyminiszter szerint a magyar kormány három témakörben is egy véleményen van a Vatikánnal, ezek közül az egyik a bajban lévő közösségek támogatása. Bizonyára véletlen, hogy mindez január 25-én került egy közleménybe, de méltó gondolat Szent Pál megtérésnek napjához.
A szerző főmunkatárs