Kiárusítás

Mostanában – okkal – Pressman úrról és az ő fényes fogadásától hangos a média. Arról a fogadásról, amelyre csak ketten voltak hivatalosak, s a szíves meghívást azért kapták, hogy mint az Országos Bírói Tanács tagjai, egyeztessenek a magyar igazságszolgáltatás helyzetéről. Hogy ez esetben mit jelent az egyeztetés, arról fogalmam sincs. Mindenesetre aligha tudhatjuk meg, hogy a két meghívott, kormánypártisággal még csak véletlenül sem vádolható, magas rangú személy miképpen felelt meg az egyeztetés fedőnevű akció céljainak. Valószínű, sosem fogjuk megtudni. Mindenesetre a közélet iránt érdeklődő magyarokban feléledt a gyanú, hogy a baráti látogatás netán valamiféle hazaárulási, hazakiárusítási célzattal jött létre, magyarán egyfajta panasznapot tartott nagykövet úr, hadd tudja meg, mily boldogtalan és reménytelen az élete kis hazánkban annak, aki nem Orbán köpönyegéből bújt elő.

Nem tudom, a művelt Amerikában mit jelent a hazaárulás mint fogalom és mint büntetendő cselekedet, azt viszont tudom, hogy a Btk. szerint „az a magyar állampolgár, aki Magyarország függetlenségének, területi épségének vagy alkotmányos rendjének megsértése céljából külföldi kormánnyal vagy külföldi szervezettel kapcsolatot vesz fel vagy tart fenn, bűntett miatt öt évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ez a büntetés még több is lehet, ha – miként a törvény szól – háború idején vagy külföldi fegyveres erő behívásával vagy igénybevételével követik el. Helyben volnánk. Civil emberként ugyanis – mivel nem vagyunk titkosszolgák – vajon hogyan lehet megállapítani például, hogy a fentebb emlegetett találkozón mi hangzott el? Sérült-e alkotmányos rendünk? Avagy függetlenségünk? Netán, hogy „kiárusítottak-e” ezek az urak olyan tudnivalókat, amelyek sértik alkotmányos rendünket?

A közelmúlt magyar történelmében – s most csak a rendszerváltásnak nevezett időkig, az 1990-es évekig menjünk vissza – csakis a hazaárulás kategóriájába lehet sorolni a szinte teljes magyar sajtó külföldi kézbe adását, gyáraink, köztük több, kiválóan működő gyár elkótyavetyélését. Pontosabban lehetett volna, mert erre nem került sor, és ezen cselekedetekből, azaz rablásokból nem lett akkora felzúdulás, mint a két magas beosztású egyén minapi különös látogatásából. Magyarán kiárusításunk már régen megkezdődött, szellemi és anyagi síkon egyaránt. Bizonyítva számunkra, hogy eladó az egész világ, s a pénz körül forog minden. Ezen kijelentéseket az Európai Unió magasságos urainak döntései (elhibázott döntései) naponta bizonyítják. Demokráciaimportunk sem sikerült, hiszen ha az a demokrácia, hogy mindenféle amerikaiak oktatgatnak, azaz oktatgathatnak bennünket, akkor bizony nem állunk valami jól. Ha az Európai Unió arra jó, hogy Dobrev Klára meg Ujhelyi István rendre gyalázhatják Magyarország vezetőit, egyebek közt azt ordibálva, hogy Orbán sok millió magyarral szemben áll, valamint bizonyítékok nélkül állítják, hogy az európai uniós pénzek döntő többsége barátokhoz kerül, akkor bizony hazaárulást követnek el, mert bizonyítékok nélkül vagdalkoznak.

A kulturális függetlenségünk kiárusítása és megkérdőjelezése is zavartalanul folyik. Szinte kéjelegve járkálnak ide az unió mindenféle álságos szervezetei, hogy meghallgassák ez idő tájt éppen azt, hogy a balliberálisok szerint mekkora sérülések érik kultúránkat, mert a kormányzati szervek mostanság sokat foglalkoznak az egyetemi reformmal. Már említést sem érdemel, hogy szinte csak baloldali csoportokat kérdezgetnek, a lényeg az, hogy várhatjuk a brüsszeli „ejnyebejnyét”, avagy a büntetést.

S végül azt is látnunk kell, hogy a normális élet kiárusítása is folyik, természetesen nemcsak Magyarországon, hanem szerte a világon. Meg lehet tapsolni, ünnepelni egy végtelenül trágár gimnazistát, térdre lehet kényszeríteni futballistákat, hogy tisztelettel adózzanak egy bűnözőnek, lehet családellenes történeteket gyártani, tanárt verni, iskolákban tömeggyilkosságokat elkövetni, világhírű festményeket tönkretenni „környezetvédő” jelszóval, tehát mindent lehet, mert megbuggyant a világ. S hogy az emberellenes, tisztességellenes cselekedetek ellen nem látunk hatékony fellépést, az számomra azt jelenti, hogy a szellemi és fizikai erőnket is kiárusítottuk, vagy elkótyavetyéltük valahol. Gyáva és lusta lett a világ, nem törődik a közelgő sötéttel, s nem mer a jóért, az igazért harcolni. Pedig nem kellene hagynia, hogy kiárusítsák.

S ha már egy Amerikát képviselő úrral kezdtem ezt a cikket, hadd fejezzem be egy verssel, Turbók Attila költő Atlanta népe aznap ünnepelt című versének második versszakával. „Sejti-e már / e jól kitalált ország, / e vérrel szerzett földrész laza ifjúsága, / mi vár reá a torkolattüzes jövőben, / ha reccsennek majd az égi-földi eresztékek / és eléri őket is a következmények / kegyetlen visszahatása, / betonbunkerébe lomhán elvonul / a pénzen hizlalt milliárdos réteg, / hogy lejátssza a messziről nyerhetőnek ítélt / kormos kártyapartit, / számítóan, pontosan kalkulálva, / mint a szavanna kóbor ragadozója, / szűkre vont szemmel, / zsákmányra éhesen.”

A szerző újságíró