László Tamás

Vélemény és vita

„Ne bántsd a magyart!”

Ezzel a címmel jelent meg 1705-ben gróf Zrínyi Miklós költő és hadvezér 1663-ban született röpirata, amely eredetileg Az török áfium ellen való orvosság címet viselte. Az írás időszerűbb, mint megírásakor. Zrínyi látott egy rettenetes sárkányt a török képében és felkiáltott: „Ne bántsd a magyart!”, szózatát a nemzethez intézte: „hallj meg engem, élő magyar, ihon a veszedelem, ihon az emésztő tűz!”

Mi is az a „török áfium”, azaz kábítószer! Zrínyi a Szigeti veszedelemben írja a törökről, hogy „mindennap áfiumot eszik vala, / hogy keresztény vérre ü kegyetlenb volna”. Pontosan meghatározta legfőbb ellenségünket a hódító török képében. A magyarság felmorzsolódott az Európa védelmében folytatott, akkor már több mint százéves küzdelemben. A Habsburg királyok nem teljesítették a koronázáskor tett esküjüket, nem védték meg az országot. „Fékezett habzású” hadjáratokat folytattak, erőiket inkább a nyugat-európai küzdelmek kötötték le. Nyugat-Európa hatalmait a gyarmatbirodalmaik létrehozása foglalkoztatta máig ható bűnökkel és bűntudattal, a kereszténységet fenyegető török veszéllyel vajmi keveset törődtek – hiszen nem voltak közvetlenül érintettek –, azt is megengedték maguknak, hogy lepaktáljanak a törökkel.

Zrínyi röpiratában felsorolja, hogy idegen zsoldosok adták fel Temesvárt, Lippát, Esztergomot, Egert, Tatát, Pápát, Székesfehérvárt, Győrt, Klisszát, Kanizsát, nemrég dúlták fel a tatárok Erdélyt, foglalták el Nagyváradot. Úgy tűnt, hogy a török ereje teljében van (holott már ekkor recsegett-ropogott a birodalom), el fogja foglalni a maradék Magyarországot, mindez körülbelül harminc évvel a török kiűzése előtt. Zrínyi megjósolta ebben az írásában, hogy ha idegenek fognak az élére állni a török elleni leendő nagy hadjáratnak, akkor az „európai felszabadító hadseregek” maguknak foglalják majd el az országot. Így is lett, ekkortól váltunk igazán soknemzetiségű országgá, ez vezetett el alig több mint háromszáz év múlva Trianonhoz, az ország megcsonkításához…

Zrínyi felsorolja az európai keresztény hatalmakat, akikre számítania lehetne a magyarságnak a szorult helyzetében, de mindegyikről megállapítja, hogy egyikre sem lehet számítani, sőt… Kimondja – amit ma is hangoztatunk –, hogy csak magunkra számíthatunk: „Elfussunk? nincs hová, sohun másutt Magyarországot meg nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyheztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun nincs, hanem Pannoniában.”

Zrínyi életében nem adta ki a röpiratát, barátaira bízta a sorsát… Az 1705-ös kiadás a Rákóczi-szabadságharc idején készült, azt támogatva, az 1790-es hozzájárult a 19. század első felének reformtörekvéseihez. Egy tespedő, tunya országhoz szólt, amelynek ereje fogytán, hadi ereje kevés… Mit ajánlott? „A fáradhatatlan szorgalmatosság, az unalom nélküli vigyázás, az kész gyorsaság és a gyors készség szokta annak a drága fának gyümölcsét elérni, kit az emberek dicsőségnek hívnak. Minékünk penig magyaroknak nem csak dicsőségünk, de a megmaradásunk is abban vagyon.” Felelős, akciókész hadsereget javasol, annak minden mozzanatát leírja az újoncozástól az állandó gyakorlatozáson át a hadfelszerelésig és a zsoldig bezárólag. Összefoglalva: „Csak jobbítsuk meg magunkat, szabjunk más rendet dolgainknak … mert egy nemzetnél sem vagyunk alábbvalók, és ha kevesen vagyunk is, nem oly kevesen azért, hogy a török ebekkel meg ne bánassuk, hogy ily semminek tartott minket.”

Ma a helyzet hasonló: összetett világválság közepette kell helytállnunk, a Zrínyi említette sárkány már hétfejű, sőt ha egyet levágunk, több nő helyette. Ma milyen „áfiumok” rongálnak minket? Milyen veszedelmek tornyosulnak előttünk, rajtunk? Számtalan, egymással is összefüggő tényező: az identitásunkat aláásók, a létünkben háborúval fenyegetők a szomszédunkban, a gazdaságunkat rongálók és a sor folytatható. Az identitásunkban a keresztény létünk, az antropológiai, férfiként és nőként a teremtésbeli meghatározottságunk elleni „hadjáratok” folynak körmönfont módszerekkel. Az egyre jobban erősödő, szinte a végső rohamra való készülés előtti pillanatokat mutató illegális migráció ellen folyamatos küzdelmet kell vívnunk, hiszen már lőnek a határon. A déli határon ugyanúgy Európát védjük, mint Zrínyi idejében – köszönet nélkül. A mesterségesen kirobbantott energiaválság mélyén az amerikai „energiagyarmatosítás” húzódik meg. A létünket elbizonytalanító, értelmetlen és önsorsrontó embargókkal sújtott gazdasági helyzetben a világ nagyhatalmi átrendeződése folyik: Európa menthetetlenül lesüllyed, az Egyesült Államok is vesztese lesz az általa bujtogatott háborúnak, Oroszország és Kína a BRICS- (rajtuk kívül Brazília, India és Dél-Afrika) országokkal együtt egy új világrend győztesei lehetnek. Ebben az örvénylő helyzetben kell Magyarországnak helytállni, amikor Európa balliberális fele feni a kését ellenünk, állandóan büntetni akar minket olyan dolgokért, amelyeket a maga részére nem hisz betartani valónak… Úgy tűnik, hogy „közellenség” lettünk abban az Európában, ahová több mint ezer éve millió szállal tartozunk…

Meg kell őriznünk mindenáron az elért eredményeinket a magyarság megmaradása érdekében: az „energiagyarmatosítás” közepette a rezsicsökkentést, a jövőnk érdekében a családtámogatási rendszert, az időseink védelmében a nyugdíjak reálértékének megőrzését, az illegális migránsok özöne ellen a határvédelmet új erő, a határvadász egységek létrehozásával, a közelünkben folyó kegyetlen háború miatt pedig fel kell gyorsítani a Magyar Honvédség fejlesztését eszközeiben és állományában. Ma ezek a honvédelem eszközei egy gyökeresen átalakuló világban, ahol végső soron csak magunkra számíthatunk. Mert „csak az a miénk, amit meg tudunk védeni” és „az igazság erő nélkül keveset ér”.

„»Ne bántsd a magyart!« – így kér, fenyeget, jajong, káromkodik. És számol, mérlegel, gondolkodik. Hadvezér, hazafi: zsoldoshadak helyett népi hadsereget állítana szembe a törökkel; felkészületlen lelkesedés helyett gyakorlatokon edzett harckészséget kívánna katonáitól; idegen segítség nélkül, magunk erejéből űzné ki földünkről a kontyosokat” – írja Szigethy Gábor Zrínyi röpiratát összefoglalva. A mai, összetett, örvénylő világválságon csak a nemzet minden tagjának összefogásával tudunk úrrá lenni: át kell alakítani az életünket, szorosabbra fűzni a kapcsolatainkat, komolyabban venni a kötelességeinket, gyakorolni a nemzetben való gondolkodást, az érte viselt napi felelősséget – ezt üzeni halála előtt egy évvel Zrínyi nekünk, kései magyaroknak, mintegy végrendeletként.

(A szerző építész, volt országgyűlési képviselő)

Kapcsolódó írásaink

László Tamás

László Tamás

A konzervatív siker 12 pontja

ĀA májusi 19–20-án tartott CPAC Hungary az amerikai, az európai és a magyar konzervatívok seregszemléje volt, nagy magyar siker egy hónappal a negyedik kétharmados választási győzelem után

László Tamás

László Tamás

Röptessük gyermekeinket!

ĀAz államnak és az önkormányzatoknak a meglévő üres lakásállományuk egy részéből létre kell hozniuk egy ifjúsági lakásalapot, amely a szülői otthon elhagyását segíti, meghatározott be- és kilépési feltételekkel