Ősi aszteroidák árulkodnak a Naprendszer születéséről

Joe Masiero, a Caltech IPAC intézetének kutatója szerint ezek az „lebegő időkapszulák” lehetőséget adnak arra, hogy bepillantást nyerjünk a Naprendszer legkorábbi időszakaiba. Friss kutatása arra utal, hogy két, korábban eltérőnek tartott aszteroidatípus valójában közös eredetű lehet.

Két eltérő aszteroidatípus, egy közös nyom: troilitpor

Masiero a Caltech Palomar Obszervatórium adatai alapján két aszteroidatípust vizsgált:

• M-típusú, fémekben gazdag aszteroidák

• K-típusú, szilikátokat és egyéb anyagokat tartalmazó testek

Bár összetételük eltérő, mindkettő felszínén megtalálható a troilit nevű ritka vas-szulfid anyag. Ez a porréteg egyedi „ujjlenyomatként” utalhat közös eredetükre — feltehetően egy nagyobb ősaszteroida különböző rétegeiből származnak, akárcsak a Föld magja, köpenye és kérge.

Új technika: polarizáció az aszteroidák vizsgálatában

Masiero a látható fény spektruma mellett a polarizációt is alkalmazta — ez a fényhullámok rezgési irányát írja le. A különböző ásványok más-más módon polarizálják a fényt, így olyan információkat is felfedhetnek, amelyeket a spektrum vagy fényerő nem mutat meg.

A WIRC+Pol műszerrel, amely kizárólag a Palomar Obszervatóriumban érhető el ilyen érzékenységgel, kimutatta: a két típusú aszteroida hasonlóan viselkedik a polarizált fény szempontjából — ami megerősíti, hogy felszínük anyaga közös lehet.

Következtetés: közös eredet, különböző rétegek

A troilit jelenléte arra utalhat, hogy ezek az aszteroidák egy közös, nagyobb égitestből keletkeztek, amely széttöredezett — a troilitpor vagy az eredeti objektum felszínén volt, vagy a széthullás után borította be az összes darabot.

„Nem lehet felvágni a Földet, hogy megnézzük a belsejét, de az aszteroidák – a Naprendszer építéséből megmaradt alkatrészek – segítenek megérteni, hogyan jöttek létre a bolygók” – mondja Masiero.