Milyen messzire látunk szabad szemmel az univerzumban?

Tagadhatatlan, hogy a távcsövek alapvető fontosságúak voltak az űr megértésében. Szabad szemmel valójában sokkal messzebb látunk, mint gondolnánk.

Minden az objektum látszó fényességén, vagy csillagászati nyelven látszó magnitúdóján múlik. Vannak olyan csillagok, amelyek valódi fényessége mellett a Nap szánalmasan halványnak tűnne, de olyan messze vannak, hogy obszervatóriumok nélkül nem láthatjuk őket.

Az, hogy mit láthatunk, mind a fiziológiai képességeinktől, mind a körülöttünk lévő fényviszonyoktól függ. Átlagos ember egy szinte teljese sötét égbolt mellett legfeljebb 6 magnitúdójú csillagokat láthat; ennél nagyobb értékű csillagok túl halványak, hacsak nem rendelkezünk rendkívül jó látással.

A szabad szemmel látható legtávolabbi csillag

Sok csillag, különösen a fényes csillagok, változóak. Kutatásunkhoz nagyon fényes objektumra van szükségünk, amelynek fényessége talán több százezer szerese a Napénak. Ezért ennek az objektumnak a látszólagos magnitúdója nem mindig felel meg a „látható” kritériumnak.

A legtávolabbi kozmikus objektum, amelyet távcső nélkül láthatunk

Talán figyelmen kívül hagyhatjuk a csillagok problémáját, ha kiterjesztjük a paramétereket. Láthatunk más galaxisokat szabad szemmel? A válasz: igen. Jó látás és kiváló égbolt mellett látható az Andromeda, amely 2,5 millió fényévre van. Néhányan még az M81-et is láthatják, amely majdnem 12 millió fényévre van, és az M83-at, amely 15 millió fényévre van.

A rekordot azonban egy teljesen más esemény döntötte meg. Ez egy gamma-sugárzás, amely szupernóva vagy neutroncsillagok ütközése után keletkező, rendkívül nagy energiájú gamma-sugárzás. A GRB 080319B néven ismert esemény 2008. március 19-én történt, és 30 másodpercig 5,8-as látszólagos magnitúdót ért el. Ennek a jelenségnek a fénye 7,5 milliárd évig utazott, mire elért hozzánk. Azóta ugyan voltak ennél energikusabb GRB-k, de egyik sem volt látható szabad szemmel.

A legmesszebb lévő fény, amelyet garantáltan láthatunk, és amely bőségesen elérhető számunkra, a Nagy és Kis Magellán-felhő, két kis galaxis, amelyek a Tejút körül keringenek. Ezek a déli féltekén még nem ideális körülmények között is láthatók, és több mint 160 000 fényévre vannak tőlünk.

Milyen különleges, hogy felnézhet, és ezek a fotonok átutazták a sötét űrt, csak hogy eljussanak a szemébe; egy kozmikus kapcsolat, amely összeköti a galaxisunk határain túl lévő csillagokkal.