Ismeri az érzést, amikor „semmi sem jut az eszébe”?

Athena Demertzi, a tanulmány vezetője és franciaországi, ausztráliai és belgiumi kollégái úgy vélték, hogy az elme üresedésének mélyebb vizsgálata segíthet megválaszolni néhány érdekes kérdést a tudat természetéről. Nem mindenki tapasztalja az elme üresedését, ezért annak jobb megértése segíthet abban, hogy többet tudjunk meg a szubjektív élményről – egy bonyolult fogalomról, amelyet „a belső idegi folyamatok élményének leírásaként” magyarázzák, amely általában érzékszervi ingerek hatására jelentkezik, számol be az IFLScience..

A kutatók megállapították, hogy átlagosan az emberek elméje az idő 5-20 százalékában „üres”. Ugyanakkor, ahogyan egyesek nem rendelkeznek belső monológgal vagy szem előtt megjelenő képekkel, úgy mindannyian másképp és különböző mértékben tapasztaljuk az elme üresedését. Például az ADHD-s emberek gyakrabban számoltak be elme üresedésről, mint neurotipikus társaik.

Az adatok azt is kimutatták, hogy egyértelmű különbség van az emberek által „elmeüresedésként” és „elkalandozásként” leírt állapotok között.

Az elme üres volt leggyakrabban tartós koncentráció után jelentkezett, például vizsga után, alváshiány esetén vagy intenzív fizikai edzés után. Míg sok ember számára ez az agy normális működésének része, számos neurológiai és pszichiátriai állapothoz is kapcsolódik, többek között szorongáshoz, traumás agysérülésekhez és a Kleine-Levin-szindrómához, amelynek következtében az érintettek akár húsz órát is aludhatnak egy nap.

A viselkedési tanulmányok mellett agyi képalkotó és egyéb vizsgálati technikákat alkalmazó kutatásokat is elemeztek. Amikor valakinek üres az elméje, lehet, hogy abban a pillanatban nincs konkrét gondolatai, de ez nem jelenti azt, hogy az agya tétlen.

Az elektroencefalográfia (EEG) eredményei szerint az agy az üres elme állapotában ébren marad, de úgynevezett „helyi alvási” állapotba kerülhet. Az EEG lassú, alváshoz hasonló hullámokat és csökkent jelkomplexitást mutatott, ami lassabb pulzusszámmal és csökkenő pupillamérettel járt együtt – mindez az alvás jellegzetes tünetei.

A csapat hivatkozott egy tanulmányra is, amely funkcionális mágneses rezonancia képalkotást (fMRI) használt. A vizsgálat során a résztvevőket arra kérték, hogy „ne gondoljanak semmire” – higgyék el, ez nehezebb, mint gondolnák! Az eredmények több kulcsfontosságú agyi régió deaktiválódását mutatták: az alsó frontális gyrus, a Broca-terület, a kiegészítő motoros kéreg és a hippocampus.

Mivel azonban a vizsgálatban a résztvevők szándékosan próbálták üresen tartani az elméjüket, Demertzi és csapata szerint ez eltérhet a spontán elmeüresedéstől – de még sok a megválaszolatlan kérdés.

„Tisztában vagyunk azzal, hogy a [elmeüresedés] vizsgálata módszertani és koncepcionális kihívásokat jelent” – írja a csapat.

Összességében úgy vélik, hogy az elme üresedése nagyobb valószínűséggel fordul elő, amikor az agy magas vagy alacsony izgalmi állapotban van. Mivel az elme üresedése emberenként nagyon eltérő, hasznosabb lehet, ha egy tapasztalatok csoportjaként tekintünk rá.

„Az »elme üresedése« olyan intim és közvetlen élmény, mint a gondolatok megfogalmazása” – kommentálta Jennifer Windt, a tanulmány társszerzője.

A csapat elsősorban azt szeretné elérni, hogy többet beszéljenek erről a témáról, abban a reményben, hogy ez inspirálja a jövőbeli kutatásokat.

„Úgy véljük, hogy a mind blanking vizsgálata értékes, fontos és időszerű – mondta Thomas Andrillon, a tanulmány első szerzője. – Összességében hangsúlyozzuk, hogy a folyamatos élmények különböző tudatossági fokokkal és tartalmi gazdagsággal rendelkeznek.”