Miért leszünk libabőrösek?

Bárki, akinek van macskája, láthatta már, hogy amikor megijed úgy felborzolja a szőrét, hogy senki sem ismer rá.

Amikor majom őseink még nagyon szőrösek voltak, hasonló védekezéssel próbálták elriasztani a ragadozókat. Ez a tulajdonság még megfigyelhető néhány közeli faj rokonunknál, például a csimpánzoknál. Az északnyugati csimpánzmenedék szerint a csimpánzoknak végső szorongásuk miatt vagy izgatottságukban meredezik a szőrük. Az emberek is tapasztalnak szőr felállást (libabőrt), amikor libabőrösek lesznek, de ez nem annyira nyilvánvaló, mert kisebb a szőr mérete.

A lúdbőrzés tehát egy csökevényes reflex, amely valamikor a ragadozók elriasztására szolgált. Egyfajta evolúciós maradvány, amely már nem szolgálja eredeti célját, de egyesek szerint a spontán képződő bőrdudoraink más hasznos funkciókat is ellátnak.

Libabőr és szőrnövekedés

Ha valakinek tréfából jégkocka csúszik végig a hátán, és libabőrős lesz, azt jelenti, hogy beindul a szervezet szimpatikus idegrendszere, amely koordinálja és szabályozza a tudattalan testi funkcióinkat. Ez az önkéntelen rendszer utasítja a bőrünk alatti apró simaizmocskákat, latin nevén „arrector pili” nevű izmocskát, hogy húzódjanak össze, és így a szőrszálaink felállnak, öntudatlanuk, bár néhány ritka kivétel esetén az emberek képesek irányítani a libabőrüket.

Egy tanulmány azonban rendkívül nagy felbontásban vizsgálta ezt a mechanizmust, és felfedezte, hogy a szimpatikus idegrostok szalagként tekerednek a szőrtüsző őssejtek köré is (amelyek az ember egész életében szőrt termelnek). Hosszan tartó hideg időszak alatt azt találták, hogy az idegi aktivitás megnövekedett, és az őssejteket a szőrtüsző regenerálódására és új haj növekedésére késztette.

„Felfedeztük, hogy a jel magától a fejlődő szőrtüszőtől származik. Olyan fehérjét választ ki, amely szabályozza a simaizomzat kialakulását, amely aztán vonzza a szimpatikus ideget. Aztán a felnőttben a kölcsönhatás megfordul, az ideg és az izom együtt szabályozza a szőrtüsző őssejtjeit, hogy regenerálják az új szőrtüszőt. Ezzel bezárul az egész kör” – mondta a Harvard Egyetem posztdoktori munkatársa és a Cell című szaklapban

Ahogy az őssejteknek a hámban betöltött szerepéről szerzett ismereteink bővültek, egyesek szerint a libabőr lehet a kulcsa annak, hogy jobb kezeléseket találjunk a hajhullástól kezdve az égési sérülések gyógyulásán át bizonyos rákos megbetegedésekig mindenre.