A terhesség megváltoztatja az apa agyát?

A várandós anya közelében lévő apa agyában is okozhat változásokat a terhesség? Dr. Hugo Bottemanne és dr. Lucie Joly pszichiáterek szerint nagyon is igen, és ez egyre nagyobb figyelmet kap a tudósoknál. „Egyre több emberi agyi képalkotó vizsgálat foglalkozik az apai agyban a szülés után bekövetkező változásokkal” – írja a páros.

Bár ellentmondásosnak tűnhet, hogy valami, ami egy másik ember testében történik, ilyen mélyreható hatással lehet valaki másra, a terület szakértői számára ez nagyon is logikus.

„Anyuka és apuka biológiailag ugyanúgy felkészült a szülői szerepvállalásra. Ez a nagy új felismerés a szülőséggel kapcsolatban – korábban azt hittük, hogy csak a nők mennek keresztül testi változásokon, főként a terhesség és a szülés következtében, de valójában a férfiak is hasonló dolgokon mennek keresztül agyi szempontból” – mondta dr. Anna Machin evolúciós antropológus a BBC-nek.

Míg a kutatások egy része ezen a területen a hormonális változásokra koncentrált, Machin kifejtette, hogy az agyi változások a másik nagy fókuszpont.

Milyen változások történnek az apai agyban?

Bottemanne és Joly szerint az agyi képalkotó vizsgálatok kimutatták, hogy az apáknál számos különböző agyi régióban tapasztalhatók változások a szürkeállományban. A szürkeállomány az az agykérgi szövet, amely az agy külső felszínét, valamint a mélyebben fekvő zsebeket alkotja, és főként a neuronok sejttesteiből áll.

Az egyik általuk idézett tanulmányban 16 apa vett részt, akik közül heten először lettek szülők. MRI-vizsgálatokon estek át, amikor a babáik 2-4 hetes és 12-16 hetesek voltak, valamint egy standardizált depressziós tesztet végeztek rajtuk, és a kutatók az apák és gyermekeik közötti, rövid interakciókat is lefilmezték és elemezték.

A felvételek a szülői motivációval összefüggő régiókban, köztük a hipotalamuszban, az amygdalában és az oldalsó prefrontális kéregben megnövekedett szürkeállományt mutattak ki. Csökkenő szürkeállományt figyeltek meg az orbitofrontális kéregben, a hátsó cinguláris kéregben és az insulában.

„Az eredmények fényt deríthetnek azokra az agyi régiókra, amelyek az emberi apák szülői szerepkörbe való átmenetével összhangban strukturális változásokat vesznek fel, és szabályozzák az egyes apák képességét a megfelelő szülői viselkedés kialakítására és a szülés utáni hangulat szabályozására” – állapították meg a szerzők.

Bottemanne és Joly további kutatásokat részletez, amelyek szerint funkcionális változásokat figyeltek meg az apáknál a nem apákhoz képest, amikor olyan ingereknek voltak kitéve, mint a gyermekeikről készült videók vagy hangfelvételek. Az adatok szerint az agyak különböző régiókban nagyobb aktivációt mutatnak a nem apákhoz képest ezekben a forgatókönyvekben, de nem világos, hogy ez a szülés után vagy a terhesség alatt kezd-e megjelenni.

A dolgokat aktualizálva, egy 2023-as tanulmány két apakohorszot hasonlított össze: 20 spanyolországi és 20 kaliforniai apát. Őket egy 17 spanyolországi, gyermektelen férfiból álló kontrollcsoporttal hasonlították össze. Az MRI-vizsgálatok számos agyi változást mutattak ki mindkét apakohorsznál, miközben megfigyelték őket a partnerük terhessége alatt és közvetlenül a szülés után. Az érintett agyi régiók olyan területek voltak, amelyek hozzájárulnak a figyelemhez, az empátiához és a vizuális feldolgozáshoz – tehát mindazokhoz a dolgokhoz, amelyek a szülői szerepvállaláshoz kapcsolódnak. Ezek a változások nem voltak megfigyelhetőek a gyermektelen kontrollcsoportban.

A neuroplaszticitás szerepe

Az, hogy az agy egyáltalán képes ilyen változásokon átesni, a neuroplaszticitás jelenségének köszönhető, amely lehetővé teszi, hogy agyunk még felnőttkorban is képes alkalmazkodni és változni. Ugyanez teszi lehetővé, hogy az agy kompenzálja például az egyik érzékszerv elvesztését.

Szülői kutatók azt feltételezik, hogy az apai/anyai „ösztönök” nem valóban ösztönösek, hanem annak eredményeként jönnek létre, hogy a szülő időt tölt a gyermekével, és az agy ennek következtében alkalmazkodik.

„Az apák »teremtődnek«, nem születnek” – írta dr. Darby Saxbe a New York Times véleménycikkében. Rámutattak annak fontosságára, hogy a kormányok apasági szabadságot biztosítsanak, hogy az apák számára lehetővé tegyék ezt a létfontosságú kötődési időt a gyermekeikkel, valamint javítsák mindkét szülő mentális egészségét.

Bottemanne és Joly végül arra a következtetésre jutott, hogy még sok felfedeznivaló van ezen a területen. Nagy bizonyossággal kijelenthetjük, hogy a terhesség jelentős változásokat okozhat mind az anyák, mind az apák agyában, de még több kutatásra van szükségünk ahhoz, hogy kiderítsük, pontosan hogyan is néz ki ez.

„Az anyai agyhoz hasonlóan longitudinális vizsgálatokra van szükség, hogy összehasonlítsuk az apák agyának morfológiai és funkcionális változásait a fogamzás előtti, a terhesség és a szülés utáni időszakban” – írják. „Sürgősen jobban meg kell értenünk azokat az agyi folyamatokat, amelyek az apai agyat befolyásolják.”