Ezért felejtjük el, mit akartunk csinálni, amint belépünk egy szobába

Lehet, hogy ezt valamiféle memóriazavarnak vagy az öregedésnek, vagy egyszerűen csak fáradtságnak könyveli el, pedig egészen más magyarázat áll mögöttük: az ajtóhatás.

Ezek a példák az úgynevezett „átjáróhatás” vagy „helyfrissítő hatás” összefüggésébe tartoznak, amely feltételezi, hogy hajlamosak vagyunk elfelejteni a közelmúltban fontosnak tartott dolgokat, ha átlépünk egy határt. Az elképzelés az évek során nagy figyelmet kapott a tudósoktól, akik elég fantáziadús módszereket találtak ki a tesztelésére.

Egy 2011-es tanulmányban a Notre Dame-i Egyetem kutatócsoportja úgy vizsgálta az átjáróhatást, hogy a résztvevők tárgyakat vittek át virtuális vagy valós környezeteken. Az eredmények azt mutatták, hogy a résztvevők nagyobb valószínűséggel felejtettek el információkat, miután áthaladtak egy ajtón, mintha csak átsétáltak volna egy szobán, még akkor is, ha az adott információra csak pillanatokkal korábban gondoltak.

A szakértők szerint ezt az úgynevezett eseményhatárok okozzák, amelyek segítenek agyunknak rendszerezni az emlékeket, ugyanakkor rövid távú feledékenységet okozhatnak.

Az elmélet szerint az agyunk kis darabokban, epizódokban tárolja az emlékeket, nem pedig nagy, egybefüggő történésekként. A különböző epizódokat eseményhatárok választják el egymástól, ezek közé tartoznak a különböző szobákat elválasztó ajtók is. Amikor átlépünk egy ilyen eseményhatáron, az agyunk arra készül fel, hogy valami új dolog fog történni, ezért új emlékepizódot kezd el, ami megnehezíti az előzőben történtek felidézését.

Egyszerűen megfogalmazva tehát: amikor a nappaliban eszünkbe jut, hogy szükségünk van valamire a konyhából, azt az agyunk egy nappalihoz kapcsolódó eseményként kezeli, amellyel megszakad a kapcsolatunk, amint a konyhába érünk.

• memória,