Tudomány

Az agy hullámai megmagyarázhatják, mi történik, amikor az elménk elkalandozik

Szinte mindenki álmodozik, de a tudomány még mindig nagyon keveset ért erről

Egy új tanulmányban azonosították az agyi aktivitás jellegzetes mintázatát, amely akkor „gyullad be”, amikor hagyjuk elkalandozni az elménket – írja az IFLScinece.

Az agy hullámai megmagyarázhatják, mi történik, amikor az elménk elkalandozik
Képünk illusztráció
Fotó: NorthFoto

Az emberi agy remekül képes saját szórakozást kreálni. Egyes becslések szerint az idő akár harminc százalékában az agyunk egyáltalán nem a környezetünkre koncentrál, hanem inkább saját képzeletbeli szárnyalásra indul. A tudósok azonban viszonylag keveset tudnak arról, hogy mi is történik valójában az agyban ezekben a „saját maguk által létrehozott” állapotokban.

Egy betegpopuláció vizsgálata egyedülállóan alkalmas arra, hogy segítsen megválaszolni néhány ilyen kérdést. Néhány epilepsziás ember esetében a gyógyszeres kezelések nem képesek hatékonyan megállítani a rohamokat, ezért a sebészeti megoldás lehetőségét kell megfontolni. Az idegsebészek szó szerint eltávolíthatják az agynak azt a részét, ahol a rohamok kezdődnek, ami emberenként változó, de előbb gondosan nyomon kell követniük az agyi aktivitást annak érdekében, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a megfelelő részt veszik ki.

A japán kutatók tíz olyan beteget toboroztak, akik ilyen műtétre vártak, és ezáltal részt vegyenek tanulmányukban. Mindannyiuk agyába elektródákat ültettek be, hogy nyomon követhessék a rohamtevékenységet a hippokampuszban vagy a parahippokampális gyrusban – két olyan agyi területen, amely mélyen összefügg a memóriával.

A betegeket tíz napon keresztül figyelték, és óránként töltöttek ki kérdőíveket gondolataikról és érzelmeikről. „Elsősorban azt akartuk látni, hogy tudunk-e összefüggést kimutatni a rögzített agyi aktivitás és a betegek aktuális érzései és gondolatai között” – magyarázta Takamitsu Iwata vezető szerző egy közleményben.

Az éles hullámfodrok észlelése gyakrabban történt, „amikor a résztvevők gondolatai élénkebbek voltak, vagyis a képzelőerejükre támaszkodók, és kevesebb korrelációt mutattak egy külső feladattal” – írják a szerzők. A mintázatokat gyakran éjszaka is élszlelték, tehát feltehetően alvás közben, amikor az elme szükségszerűen nem egy feladatra összpontosít.

A szerzők arra a következtetésre jutottak, hogy adataik segítenek alátámasztani azt a hipotézist, hogy az agy mediális temporális lebenyének – ahol a hippokampusz és a parahippokampusz található – fontos szerepe van az öngenerált állapotokban. Ez – mondják – fontos következményekkel járhat az emberi tapasztalat számos különböző állapotának és aspektusának, például az intelligenciának és a boldogságnak a tanulmányozásában.

Kapcsolódó írásaink