Mintegy húszezer évesek lehetnek az első, bálnacsontból készített eszközök

A vadászathoz használt, elkeskenyített csontokat több mint egy évszázaddal ezelőtt találták a spanyol–francia határ közelében, az Atlanti-óceánra nyíló Vizcayai-öbölben. A csonteszközöket már akkor is ősinek vélték, de a korukat töredékességük miatt nehéz volt megállapítani.

Az utóbbi évtizedben történt technológiai fejlődés azonban lehetővé tette az eszközök korának meghatározását. A tudósok szerint a csontok kék bálnától, barázdás bálnától, nagy ámbráscettől és más fajoktól származnak, és mintegy húszezer évesek.

„Az emberek és a bálnák nyilvánvalóan régen kapcsolatba kerültek egymással” – mondta el Vicki Szabo, a Nyugat-karolinai Egyetem munkatársa, aki a bálnavadászat történetét kutatja, de a tanulmány elkészítésében nem vett részt. A tudósok úgy vélik, hogy az Északi-sarkvidéken és a Csendes-óceán déli részén élő ősemberek bálnacsontból készítettek hangszereket. Korábbi kutatások a bálnacsontból készült, legkorábbi eszközök korát körülbelül ötezer évesre becsülték, de a Nature Communicationsben közzétett új kutatás jóval korábbra tolja az idővonalat.

Az ősemberek nem feltétlenül vadásztak bálnákra. Valószínűbb, hogy a partra vetődött, elpusztult bálnák masszív csontjaiból készítettek rénszarvas- vagy bölényvadászathoz használt eszközöket – mondta el Jean-Marc Petillon, a francia Nemzeti Tudományos Kutatóközpont munkatársa, a tanulmány szerzője.

A bálnacsontokból készült eszközök arra utalnak a kutatók szerint, hogy a partvidékek lakói a túlélés érdekében felhasználták a tenger nyújtotta erőforrásokat. Valószínűleg kagylókat is gyűjtöttek és halásztak.