Krasznaja Moszkva, díszcsomagolásban, Amerikából
ĀDavid Pressman a napokban egy, az ukrán–magyar kapcsolatokról szóló panelbeszélgetésen ugyanis segítséget ígért. Elsősorban a kárpátaljai magyaroknak
ĀDavid Pressman a napokban egy, az ukrán–magyar kapcsolatokról szóló panelbeszélgetésen ugyanis segítséget ígért. Elsősorban a kárpátaljai magyaroknak
ĀMire 1997 novemberében a NATO-tagságról szavazásra került sor, a tagság kérdése gyakorlatilag már eldőlt, ennek ellenére a kérdést nem bízták a véletlenre
ĀA mai helyzet bonyolultabb, mint a kommunizmus elleni harc idején volt. Akkor a „nem néznek ránk jó szemmel", meg a „nem tartanak bennünket lehetséges szövetségesnek" kijelentések egy-egy tőrdöfés voltak
ĀNAPI KOMMENTÁR. Megdöbbentő, hogy az amerikai nagykövetség támogatásával óriásplakátok jelentek meg az utcán, az 1956-ból ismert felirattal: Ruszkik haza! – Horváth K. József
ĀNAPI KOMMENTÁR. A Fővárosi Közgyűlés többségben lévő tagjai is jól tudták, hogy Horn Gyula az ’56-os forradalom vérbe fojtóit aktívan kiszolgálta pufajkásként
ĀAz emlékmű bronz elemeit megrongáló munkásokat a bíróság két év próbaidőre felfüggesztett, egy év szabadságvesztésre ítélte
ĀKölcsey imádsága meghallgattatott: nyelvünk és kultúránk, méltón a permanens szabadságharc hőseihez, az idők végezetéig az Úr elküldött védő karja
ĀMaróti Géza építész szobrai kerülnek a Szépművészeti Palota tetejére
ĀAz emberekben a félelemnél erősebb volt a bajtársiasság, a szolidaritás parancsa
ĀPákh Tibor történelmi – magyar nemzeti és egyetemes emberi – jelentőségét, szinte páratlan nagyságát, megkockáztatom, ma még csak nagyjából sem igen lehet felmérni
ĀMiközben így elábrándoztam, egyszer csak észrevettem, hogy orosz tankok tűnnek fel a Petőfi hídon, és lassan gördülnek a város belseje felé
ĀKéne egy emléknap a kollaboránsoknak is, nem járja, hogy rendre megfeledkezünk, vagy csak zárójelesen emlékezünk meg a megszállók kiszolgálóiról
ĀAz amerikaiaknak 1956. október 23-án nem volt tervük arra, hogy mit csináljanak, ha forradalom tör ki a térség egyik országában
ĀAz élők sokszor megfeledkeznek róluk, de ők hűséggel fizetnek a hűtlenségért. Aggódva benéznek az ablakon, sorokat súgnak az írogatóknak, megigazgatják a félrecsúszott takarókat
ĀKözeledik november 4., az 1956-os forradalom és szabadságharc leverésének gyásznapja. Ennek kapcsán jutott eszembe egy másik iskola. Pontosabban több iskola
ĀMindig voltak ilyen energiák. Le lehetett vezetni. Erre találta fel Edison a kultúrát. Vagy a művészet volt az? Valami ilyesmi. Einstein meg a standup comedyt
ĀA pártállam egyszerre indította meg a hittanbeíratás elleni szervezőmunkát és kampányt
ĀAz elemzőintézet közösségi oldalán megosztott bejegyzésében biztosította támogatásáról az új jobboldali olasz kormányt
Ā’56-ban a Nyugat másodszor is cserbenhagyott bennünket, és nagy mulasztása a médiának, hogy ennek a szomorú ténynek a részleteit még mindig homály fedi
ĀMivel nem köztudomású, hogyan próbált Antall József 1956 után mindent megtenni Magyarország érdekében, ezért tartom érdemesnek ennyi év után ezt a levelet közzétenni
ĀEgy csillag ragyog itt a fejünk fölött, magányos ugyan, de fénye nem csak hogy el nem halványuló, de az idők végezetéig ragyogó
ĀStifter Ádám helyette államtitkár a megemlékezésen kiemelte, 1956 emléke nem elválasztja, hanem összeköti a magyarokat, a kárpátaljaiakat és az ukránokat
ĀEz maga a szabadság fából vaskarikája, olyan, mint a szovjet üveggolyó: fából van és négyszögletes
ĀSemmi sem akadályozza a magyar agráriumot a helytállásban
ĀAkasztott ember házában kötelet emleget – ez a szólás jutott eszembe, amikor olvastam, hogy Dobrev Klára október 23-ra utcára szólította a magyarokat
ĀA házelnök a mai Európát úgy jellemezte: „Halálos veszedelemben van”