Javítás vagy torzítás?
ĀSzobakatedra. Most viszont nem egy megszállt országról, hanem egy megszállt világról beszélhetünk, amikor olyan – a náci megoldásokra emlékeztető – jelenségekkel szembesülünk
ĀSzobakatedra. Most viszont nem egy megszállt országról, hanem egy megszállt világról beszélhetünk, amikor olyan – a náci megoldásokra emlékeztető – jelenségekkel szembesülünk
ĀKétperces. A többi hasznos tippért elő kellett fizetni az oldalra, mire J. Károly félhangosan azt gondolta, hogy egyesek mindig mások szegénységéből próbálnak meggazdagodni
ĀKétperces. Azt akarta megkérdezni, hogy véletlenül nem foglalkozik-e az illető nemcsak a fölösleg, hanem a hiány eltüntetésével is… Sajnos azonban sehogy sem jutott eszébe a neve
ĀSzobakatedra. Ha az irodalmi művet is „objektumnak” tekintjük, annak nincs semmilyen tulajdonsága, viselkedése vagy bármije mindaddig, amíg nem kerül interakcióba egy másik dologgal
ĀKétperces. Írja bele azt is, hogy a barátnője szerint azért durvultak el ennyire az emberek, mert nem képesek magukkal szembenézni. Önvédelem az egész. Ha tükörbe néznének, nem tudnák elviselni magukat. Ezért belerúgnak inkább másba
ĀKétperces. A papír sarkában egy embléma villant föl, kék alapon sárga csillagok, ám az is meglehet, hogy hamisítvány volt, az eredeti végzés pedig vagy nem is létezett, vagy a betolakodók kicserélték
ĀSzobakatedra. Krúdy szerint Csokonai számára Debrecen a fájdalmat és elkeseredettséget, a csalódásokat és a fiatal korában bekövetkezett halált jelentette, aztán a nevét is csak néhanapján emlegették az irodalombarátok a Csokonai-körben
ĀKétperces. A tábort az éli túl, akinek eszébe jut valami fontos a saját feladatáról, nem pedig másnak akarja megmondani, hogy mi a dolga
ĀSzobakatedra. Dsida minden írása fokozott figyelemre érdemes, a teljes életmű feltárása és feldolgozása elengedhetetlen feladat
ĀMég soha nem volt komolyzenei hangversenyen, ez az élmény ugyanúgy kimaradt az életéből, mint a sárkányrepülés vagy a vadvízi kajaktúra
Ā„Az a hitem, hogy állandóan – legalább ötévenként – revideálnunk kellene az irodalmi ítéleteket. Öt év múltán ismét mást veszünk majd észre egy-egy munkában”
ĀKétperces. J. Károlynak hirtelen az jutott eszébe, hogy milyen jól jön most egy aranykéz, az ugyanis befektetésnek sem rossz, akinek van pénze, az aranyat vásárol
ĀAz olvasás allegóriáját a kortárs irodalomtudomány által gyakran idézett Paul de Man vezette be az irodalomról szóló diskurzusba
ĀGyerekkorában gyakran kellett kerülgetnie a tehénlepényeket, néha azonban minden elővigyázatosság ellenére elkerülhetetlen volt velük a mezítlábas találkozás
ĀA kánikulában a fajsúlyosabb olvasmányokkal való időtöltésre is nehezen veszi rá magát az ember – bántja szemét a hófehér lapot fölhasító fény, és inkább a „könnyűséggel” szeretne töltekezni
ĀNéhány napja nem tudott mit kezdeni a gyomra felől váratlanul minden irányban szétterjedő, szorító ürességgel
ĀLegutóbb a könyvek hatásáról Szabó Lőrinc példáin keresztül is gondolkodtunk
Ā„A könyvek úgy hatottak rám, mint a tanítómesterek, mint a próféták és mint a nők” – írja Szabó Lőrinc a Könyvek és emberek az életemben című esszéjében
ĀJ. Károly hallgatott. Eszébe jutott, hogy az iskolában, egy biológiaóra után, amikor a nemi jellegzetességeket tanulták, egyik osztálytársukat Gizinek kezdték csúfolni, pedig Géza volt
ĀOtthon vagy-e, amikor a verset olvasod? Otthon vagy-e a versben? Hazataláltál? Meglelted vajon a bejáratot? Sikerült berendezned a világot olyannak, amilyennek szeretnéd?
ĀEgy kigyúrt (bár inkább kövér) férfi közeledett J. Károly felé az úttesten. A halálfejes fekete pólóra vastag aranylánc lógott rá, és a lánc végén a tenyérnyi aranykereszt szinte el is takarta a halálfejet
ĀDuzzadt benne a kreatív energia. J. Károly ezt nemcsak onnan vette észre, hogy május van, hanem arra figyelt föl, hogy hiányzik valami az életéből, és ezt a hiányt egy olyan hasznos tevékenységgel lehetne megszüntetni, amely maradandó eredménnyel végződik