ĀOlyan lehet ez a nap, hogy elmaradoznak az ismerős mosolyok, s ha fel is rémlenek az egykori kedves arcok, a tekintetekben riadalom, iszonyodás, szánalom van
ĀHolnap megint elballagunk a közeli iskolába, hogy megválasszuk a helyi önkormányzat képviselőit, polgármestereket és itt, a fővárosban főpolgármestert is
ĀLegyünk tisztában a magunk erejével, lehetőségeivel, képességeivel. Ne engedjük elszédíteni magunkat se provokátoroktól, se meggondolatlan handabandázóktól
ĀA Központi elvtárs – néhányan így nevezték anno Kádár Jánost – igencsak meglepődne, ha fekete Mercédeszével legördülne a Rózsadombról, át a Margit hídon, s egy merész kanyarral befordulna a Fehér Ház felé
Ā„András egy régi kedves Bojtorján dalt kért tőlünk; Judit testvérének, Olgának a születésnapjára Bergendytől egy szép szerelmes nótát, Laci Tiszavarsányba a srácoknak egy gyors, pörgős számot az Eddától! ”
ĀSzép, verőfényes nyári nap. Vár a csillogó-villogó idő, a sok boldog óra, ha tudjuk is, hogy mindenfelé hamis arany csillog, azért jó megfürödni az álmokban
ĀMennyi elpazarolt idő, elfecsérelt energia, mennyi nyomasztó érzés, mióta az emberiség létének középpontjába egy átláthatatlan – szinte misztikus – tevékenység került, a globális gazdálkodás
ĀMennyit hallottuk, hogy mi, magyarok, közép-európaiak, csökevényesen fejlődtünk, például nálunk nem volt polgárság, amely a polgári ideológusok szerint egyedül fogékony a demokráciára
ĀHogyan látszik ma Európa? Zűrzavar a lelkekben. Politikai káosz. Önfeladás, hazugság. Erkölcsi összeomlás. Dühösen feneketlen zsebű intézmények, kampányok. Ijesztően alkalmatlan és agresszív politikusok