ĀA szocialista-liberális kormány meg sem szólalt a hitelezési politika bírálójaként. Hallgatott, mint hal a szatyorban. S ha már így tett, legalább most is hallgatna – vádaskodás helyett
ĀMi a baj azzal, ha megjelenítünk két embert, akikkel vitázni sosem lehetett? Akiktől észérveket nem, csak hagymázas elképzeléseket hallottunk olyasmikről, amiket ránk akarnak erőltetni
ĀA decemberi, januári úgynevezett ellenzéki tüntetések – amelyeknek nem sikerült érvekkel bizonyítani, miért is a „hatalmas” felháborodás – sok olvasót is hozzászólásra késztettek
ĀSajnos nem hallgatunk – sose hallgattunk – váteszeinkre. Nem téma mostanság Csurka Istvánt idézni, de vegyék kézbe írásait! Elképesztő, milyen pontosan látta a jövőt
ĀKedves Bangóné, megyőződésem, ha a kormány nem kérdezősködne, akkor Önök azt kifogásolnák. Van sapka, nincs sapka. Nem gondolnám tehát, hogy rikácsolással a dolgok megoldhatók
ĀReménytelen. Ezt a szót hívő embernek nem lenne szabad leírnia. Most mégis megteszem, méghozzá a Magyar Idők hasábjain már jó ideje folyó kultúrharc kapcsán