ĀFricska. A hír, ahogy mondani szokás, „nincs megerősítve”. Elvben nem is kellene foglalkozni vele – ha nem lenne borítékolhatóbb, mint egy „megerősített” Gyurcsány-nyilatkozat
ĀFricska. Még véget sem ért, máris újrakezdődött. Lehet itt eső, szél, hóvihar vagy májusi ősz, ők továbbra is elkötelezetten hisznek a hazugság és az öngyilkosság közösségformáló erejében
ĀFricska. Ha az ember úgy dönt, hogy ellazul, és a könnyed olvasmányokat keres az EP-választás zaklatott napjai után, akkor jól teszi, ha ellátogat Ujhelyi István Facebook-oldalára
ĀFricska. Nem akarom megvédeni az összes, rágógumiból összeragasztott celebet, de azért talán azokat, akik nem dőlnek be a gyurcsányi rémálomnak, illene békén hagyni!
ĀFricska. „Ön lenne miniszterelnök? – Azt gondolom, igen, jobb miniszterelnök lennék Orbánnál. Egyrészt más a demokráciafelfogásom, másrészt a haragot és a gyűlöletet sosem tartom jó tanácsadónak”
ĀAz emberi lét és a politika különös csodája, hogy időnként egy teljesen jelentéktelen figura tökéletesen érdektelen mondata érdekessé, jellemzővé, sőt, akár emblematikussá válhat
ĀTalán a kultúra lehet az utolsó mentsvár: együtt rettegek majd Bródy János illegalitásban szervezett koncertjein a Papp László Sportarénában a többi tízezer néző mellett
Ā„Mint oldott kéve” – Sárközi György 1931-ben írt, kora kultikus regényének címe zakatolt a fejemben, amikor a múlt hét ellenzéki történéseit próbáltam számba venni
ĀCsak éppen ez a történet is olyan, akár a hegy tetejéről elinduló aprócska hólabda, amely a völgybe érve lavinaként mindent elsöpör, ami az útjába kerül
ĀBotka László csak szánalmas próbálkozás volt – olyan ember próbálta megszabadítani a rettenetes őszödi figura árnyékától a pártot, aki maga is „ezer sebből vérzett”