A nagy leleplezés
ĀFricska. Amit irigylek az ellenzéki sajtómunkásoktól, az a tengernyi szabadidő és felület
ĀFricska. Amit irigylek az ellenzéki sajtómunkásoktól, az a tengernyi szabadidő és felület
ĀFricska. Életemet és véremet a réti bibircsókok fennmaradásáért, fele királyságomat adnám, hogy a szivárványos kókuszhalak ki ne haljanak, szeretném, ha a jéghegyek megmaradnának, a whiskyt is jéggel szeretem
ĀFricska. Tántoríthatatlanul hiszek abban, hogy a jéghideg aljasság még a baloldali honfitársaknak sem pálya
ĀFricska. Most éppen Érsek Zsolt lépett ki az MSZPből, aki nyolc évig volt hatvani polgármester
ĀFricska. Komolyan mondom, ezek a balliberális urak-hölgyek versenyben vannak. Hogy némi kádárista utóíze is legyen a dolognak: munkaversenyben
ĀFricska. Vágó Istvánon merengek, és nem tudom eldönteni, hogy megvessem vagy inkább szánjam. A kiérdemesült kvízmester, jelenleg a Gyurcsány-szekta egyik leghívebb aktivistája most éppen keserű
ĀFricska. Azt írja az újság… – ezzel a felütéssel kezdődött Psota Irén és Major Tamás legendás kabarésorozata, a Jenő és Lujza
ĀFricska. Elképesztő az a kreativitás s egyben fantáziátlanság, ami az ellenzéki orgánumokat jellemzi így nyáridőn
ĀFricska. Érdemes-e egyáltalán foglalkozni Homonnay Gergely előemberrel? Én úgy vélem, igen. Döntően azok miatt, akikben még él szemernyi hit, hogy Gyurcsány Ferenccel bármilyen szinten is lehet emberi párbeszédet folytatni.
ĀFricska. Nem érdemes őket bántani. Elég büntetés számukra, hogy mindent gyűlölnek, lelkükben lerakódik a gonoszság, akár a guanó
ĀFricska. Mérhetetlen türelmet és lelki békét igénylő nyílt levelet írt Iványi Gábor metodista lelkész Donáth László evangélikus lelkésznek és leányának, Donáth Annának, a Momentum üdvöskéjének
ĀFricska. Vannak mondatok, amelyek olvastán az ember csak azon töpreng, az ostobaság és a rosszindulat miképpen tömörödhet egyetlen szövegegységben
ĀFricska. Matematikából többszörösen bukott egykori diákként golyós számológépemen próbáltam összeadni, hogy a Momentum Mozgalom rövid léte során hányszor váltott irányt
ĀFricska. Mai ellenzékünk legarrogánsabb képviselői sajátos lélektani gyógyszert találtak ki, nehezen gyógyuló lelki sebeik kezelésére. Ők a „Homo moralicus”, az erkölcsös emberek
ĀFricska. Éjszakánként az a rémálmom, hogy a magyar ellenzéki frusztráció, kiéletlen hatalomvágy, a kulturális diktatúra megdőlése egyszer testet ölt, két lábra áll, és ütődött zombiként elindul. A semmibe
ĀFricska. Most, hogy nemzetünk fő erkölcsi posztamentuma, Alföldi Róbert is megmondta, hogy igenis nagyon helyes egymással intimus ölelésbe keveredő férfiakkal üdítőitalt reklámozni, végre rátaláltunk a helyes útra
ĀFricska. A Facebookról tudom, hogy nemzetünk töredékének ikonja kötcsei rezidenciáján pihegi ki fáradalmait
ĀFricska. Jómagam hideglelést kapok Tarr Béla olykor hétórás, öncélú filmkísérleteitől, ez az én dolgom. Az pedig az ő dolga, hogy divatos avantgardként kötelességszerűen gyűlöli a magyar kormányt
ĀFricska. Most végre megérthetjük, mi fáj nekik. És ez valóban nagyon fontos dolog. Ez: „A rendszerváltás után eljutottunk oda, hogy az egész nemzet együtt gondolkodik, együtt dobog a szíve.”
ĀFricska. Ismét egy szép tanmese az egyre ötlettelenebb balliberális kultúrharcosoktól, ezúttal a Pótszékfoglaló.hu, nyilván súlyosan elnyomott portál színikritikája alapján
ĀFricska. Van a régi mondás a kis elefántról, aki nehezen tanul, viszont igen könynyen felejt. Egyes ellenzéki hírlapírók mostanság kiselefánt-szindrómában szenvednek
ĀFricska. Azért ismerjük el, igen jópofa srác ez a Lovasi Andris! Az egyesek szerint ikonikus dalnok fellépett Tusnádfürdőn, ami szerintem nem túl érdekes dolog, de lehet velem vitatkozni
ĀFricska. „Állítsátok meg a világot! Ki akarok szállni!” Így szól a legendás graffitibölcsesség. Akkor ma beszéljünk arról, hogy miből kellene kiszállnunk
ĀFricska. Azt hiszem, elvonási tüneteim lennének, ha a balliberális média nem aljaskodna egy nappal a nagy sportdiplomáciai siker után
ĀFricska. Ilyenkor fáj a publicista szíve. A kivédhetetlen logikai blöfföt ugyanis hiába jósolta meg előre, nem merte megírni, mert nem volt bizonyos benne, és nem óhajtotta az önjelölt „függetlenek” önhittségét követni