Egy lépésnyi BL-álom a Fradinál – INTERJÚ

– Az öreg szurkolók csak találgatják, mit jelent ez a vezérigazgatósdi. Szépen, sőt, előkelően hangzik, ám csak kevesen tudják, mivel jár, mi a tartalma.

– Ma az FTC Labdarúgó Zrt. több milliárd forgalmú cég, osztályokkal, részlegekkel, s természetes, hogy alkalmazkodni kell a megváltozott sportszakmai és gazdasági körülményekhez. Ez már teljesen más közeg, mint amit ön említett. De ez nem előkelősdi, ez pusztán azt jelezi, hogy megváltozott a futball.

– Jobb lett, rosszabb?

– Nem. Egyszerűen más lett. Egy fajsúlyos futballcsapat manapság sokkal inkább multinacionális nagyvállalatra hasonlít, mintsem egy korábbi szakosztályra. S ezt a céget vezetőség dirigálja, amelyben benne vagyok én is.

– És ebben hol az elnök helye?

– Ő az egész klubért felel, ő irányítja a több szakosztályból álló klubot. Szorosan együttműködnek a vezetőség tagjai, ám az elnök felelőssége jóval nagyobb, ő valamennyi szakosztályért felel, valamennyi szakosztály elsősorban neki felel.

– Ha jól tudom, ön 2011-ben került a csapat élére, de akkor még mintha mások lettek volna a szabályok.

– Rengeteg adóssággal, jelképes egy euróért vettük át, vettük meg a klubot, és szisztematikusan elkezdtünk építkezni. Úgymond, posztra igazolni.

– Manapság mindenki ezt teszi.

– Igen, igen. Csakhogy mi a balbekktől a pályagondnokig, az edzőtől a szertárosig, a masszőrtől a biztonsági csapatig mindenütt igyekeztünk megtalálni a megfelelő ember. Elvégre hosszabb távon akkor van eredmény, ha minden a helyén van. S akkor lehet minden a helyén, ha mindenki is azon van.

– Kicsit bonyolultan hangzik ugyan, de úgy látszik, sikerült. Például megfizethető edzőt hoztak a nemzetközi piacról, s még mindig sokan dicsérik az ukránok jelenlegi kapitányát, Szerhij Rebrovot.

– Igen, Szerhij valóban jó edző.

– És láthatóan hamar megtalálta a hangot a játékosokkal.

– Az ukrán mester, aki egyébként játékosként valóban zseniális volt, introvertált személyiség. Befelé fordul, nehezen nyílik meg. Ugyanakkor nagyon tudatos, nagyon jó edző, aki kiválóan kezeli az öltözőt.

– Érdekes, hogy ezt inkább a jelenlegi edzőről, Csercseszovról gondolná a kívülálló.

– Meglehet, tényleg szigorú embernek néz ki a szovjet válogatott egykori oszét kapusa, pedig igen közvetlen figura. Nekem például viccből mindig azt mondja, ő oszét, orosz én vagyok. Persze, hogy orosz.

– No, de hiába áll a csapat élén a világ legjobb edzője, a játékosok játszanak.

– Igen. És ott valóban igyekszünk posztra igazolni. Gyenge játékosokkal nem lehet végigverni a világot.

– Ki dönti el, hogy kit vesznek meg? Az edző?

– Az edzőnek természetesen lehetnek kiszemeltjei, de egy átigazolásnak manapság milliónyi vonzata van, így aztán többen is megkonzultáljuk az esetleges üzletet, vásárlást, cserét, kölcsönt. Az anyagiak természetesen itt is kitüntetett szerepet játszanak.

– Ki nézi meg a kiszemelt játékost?

– Ez folyamatos, egész éven át tartó munka. Komoly szakmai stábunk van, amely különböző szempontok alapján játékoskínálatot állít össze. Ebből tudunk választani különböző posztokra. Ilyenkor természetesen több szempont is felmerül, amelyek alapján kiválasztjuk a kiszemeltünket, és akkor megkezdődnek a tárgyalások.

– Jöhet az alkudozás.

– Igen, alkudozás általában van, ha nem is olyan, mint vásárban a ló körül.

– De kié a végső szó? A szurkolónak kit kell szidnia egy melléfogás esetén?

– Igazából nem is tudom, de hogy engem is, az biztos. A viccet félre téve, mindig közös döntés születik, és utána nincs mutogatás, hogy ki hozta a játékost. Akkor sem, ha beválik, akkor sem, ha nem. Szerencsére az utóbbi a ritkább változat.

– És mikor kerül a képbe a sportmenedzsernek mondott és manapság igen sokat dicsért Hajnal Tamás?

– Ő már a kezdet kezdetén benne van a folyamatban, már az elején felméri a helyzetet, a keresletünket és a kínálatot. Szerencsére tizenhat évet játszott külföldön, hihetetlen nemzetközi kapcsolatai vannak, sok-sok szakembert ismer, ez pedig nélkülözhetetlen ezen a területen.

– Most már felröppentek nevek, s a kapus Vargáét és a paksi gólkirály Vargáét már ki is szivárogtatták. És már azt is közölték, hogy Baráth Péter marad, érkezik Halmai Ádám, vagy az izraeli sztár, Muhammad Abu Fani. A francia Ibrahim Cissé pedig már nyilatkozott is az érkezéséről.

– Remélhetőleg sokat fogunk erősödni, de természetesen lesznek távozók is.

– Évekkel ezelőtt nem volt téma, de manapság szinte valamennyi hazai csapatnál felmerül: kevés a magyar játékos. A Fradinál meg egykoron saját nevelésű futballistából volt a legtöbb. Most meg a külföldiek nevét ki sem tudják mondani a szurkolók.

– Ha tetszik ha nem, ilyen időket élünk, a kozmopolitizmus a kor fősodrata. De ha egy játékos teljesít, hozza magát, hamar megtanulják a nevét, s bárhonnan is jött, közönségkedvenc lesz nálunk is, az Üllői úton. Úgyhogy most elsősorban a teljesítmény dönt, és nem az elhanyagolható kulturális különbségek.

– És meddig igazolnak a nyáron, mikor zár a bazár?

– Az átigazolási időszak a nyár végéig tart, de jövő kedden és szerdán a BL-ben már sorsolnak Nyonban, az UEFA székházában, július 10-én vagy 11-én meg már selejtezőt játszunk. Előtte meg kétszer is Ausztriában edzőtáborozik a csapat az új emberekkel is. Az elején bővebb kerettel, később pedig természetesen kevesebb játékossal.

– Nyilvánvaló, hogy a Fradi nem tartozik Európa leggazdagabb csapatai közé, de mit hoz számára anyagilag a Bajnokok Ligája?

– Sokat. Ha jól szereplünk, eljutunk a csoportkörig – ameddig egyébként négy forduló, azaz nyolc meccs van –, nagyon sokat. Akár milliárdokat is. UEFA-pénzből, meccsbevételből, klubrelikviákból, játékoseladásból. És hát nem beszélve a klubimázsról, ami annyit is tesz, hogy ide szívesen igazolnak a játékosok. És akkor még ott van az ország hírneve, annak sem árt egy Fradi-siker. Ha kimegyünk bárhova Európába, most már újra tudják, mi az a Ferencváros. Eljutottunk egy olyan szintre, ami kecsegtető, és amire lehet tervezni, építeni. Még hosszú az út, sokat kell dolgozni, de én hiszem azt, hogy van még feljebb.