Valóban válogatott az angol csapat

A háromoroszlánosok június 13-án, a Wembley-ben, Horvátország ellen kezdték meg közel egyhónapos menetelésüket. Ezen Gareth Southgate, a Pickford – Walker, Stones, Mings, Trippier – Phillips, Rice – Sterling (Calvert-Lewin), Mount (Bellingham), Foden (Rashford) – Kane csapatot szerepeltette, méghozzá úgy, hogy meglepően keveset, illetve későn cserélt csak: Calvert-Lewinnak és Bellinghamnek is inkább csak epizódszerep, vagy még annyi sem jutott.

A folytatásban, beleszámítva a horvátok elleni mérkőzést is, Pickford, Stones, Phillips, Rice, Sterling és Kane játszott mind a hat mérkőzésen, Walker, Rashford, és Shaw pedig ötön, őket tekinthetjük az angol válogatott gerincének. Ez összesen kilenc, majdnem csapatnyi játékos, sőt, akár ide számíthatjuk Mountot is, amikor nem volt karanténban, játszott, összesen négy mérkőzésen. Mégis nyugodtan mondhatjuk, hogy a nem túl szívesen cserélő, az öt cserelehetőséget csak két mérkőzésen kihasználó Southgate kereste az igazit, a torna egy hónapja alatt is formálódott a csapata.

Feltétlenül az „újak” közé érdemes számítani Maguire-t, aki alapember lett, miután felépült sérüléséből és Grealisht, még úgy is, hogy az „új Beckham” mind a négy mérkőzésén csere, igaz, afféle „super sub” volt.

Érdekes, hogy Southgate nem egyetlen klubra építette a válogatottját, a dánok elleni – s a döntőre is a várható – kezdő tizenegyet nyolc klub játékosai adták össze, sőt a cseréket is beleértve tizenegy klub játékosai szerepeltek a háromoroszlános mezben az elődöntőben. (A legtöbben, a szabályt erősítő kivételként négyen, a bajnok Manchester Cityből.)

Mindenesetre, az angol keret nagyon erős, nem ok nélkül mondta róla Giorgio Chiellini, az olaszok veterán kapitánya: „Anglia kétségtelenül nem csak Harry Kane-t jelenti. Mindkét szélen remek játékosaik vannak, de milyen is legyen egy olyan csapat, amelyben Grealish, Sancho, Rashford, Calvert-Lewis, Foden vagy a Liverpool csapatkapitánya, Jordan Henderson csak a kispadon ül?”

... és az olasz Federico Chiesa

Fotó: AFP/Frank Augstein

Félelem nélkül (Gazzetta dello Sport). Figyelj oda, Ceferin (Tuttosport). Ez a két legnagyobb példányszámú olasz sportnapilap főcíme, míg a Corriere dello Sport idézi Fabio Capellót, aki korábban éveken keresztül irányította az angol csapatot: „Meg lehet csinálni” – mondta az egykori Mister, persze az olaszok pártját fogva.

Az olasz sajtó beharangozó anyagai általában két vezérmotívum köré csoportosíthatók. Az egyik, hogy a Squadra Azzurra eddigi játéka feljogosítja minden hívét arra, reménykedjen a sikerben, a másik ellenben egy különösebb. A torinói Tuttosport címére rímelve Fabrizio Ravanelli, akit hajdanán Fehér Tollnak becéztek, s angol klub, a Middlesbrough futballistája is volt, az Il Mattino napilapnak nyilatkozva sok honfitársa félelmét osztotta meg: „A döntő kapcsán csak a botrányos játékvezetéstől félek, amivel eddig is segítették az angolokat.”

Szerinte az 1966 óta az első nagy döntőjét játszó angol futball képviselőit – magyarul Gareth Southgate játékosait – alaposan nyomaszthatja majd a nagy elvárás, talán ez az olasz válogatott előnyére válhat. Roberto Mancini már közölte, ugyanazzal a tizeneggyel kezdi majd a döntőt, amelyet a spanyolok elleni elődöntőben is pályára küldött, azaz Donnarumma – Di Lorenzo, Bonucci, Chiellini, Emerson – Barella, Jorginho, Verratti – Chiesa, Immobile, Insigne. Köztük van három olyan futballista, aki a nemzetközi sajtó szerint esélyes arra is, hogy megkapja a torna legjobb játékosának járó díjat: Giorgio Chiellini, Jorginho – akit a Football Italia című portál is hosszú cikkben méltatott, egyetértésre alkalmas megállapítása szerint a brazil születésű középpályás az olasz csapat leginkább alulértékelt tagja –, valamint a kieséses szakasz fontos góljainak nagymestere, Federico Chiesa. (Két angolt emlegetnek még esélyesként az MVP-címre, Harry Kane-t és Raheem Sterlinget.)

„Boldog születésnapot, bombázó és bátyám!” – írta Roberto Mancini péntek reggel a nála fél évvel idősebb „harcostársnak”, Gianluca Viallinak, akinek az élete tényleg filmre kívánkozna, aki az egyik leggazdagabb családból származó játékos volt már profi pályafutása kezdetén is, s akinek  később is fény és pompa volt az élete, ameddig
a rák meg nem támadta – de aki még a rákot is legyőzte. Az igazi ajándék a kapitánytól persze, a vasárnapi győzelem lenne.

Az angol válogatott játékosai jótékony célra fordítanák a győzelmük esetén járó jutalmukat. Az angol szövetség, az FA körülbelül 28 millió eurót kapna a sikerért, ennek mintegy 40 százaléka illetné a csapatot.  Ezt a körülbelül 11,12 millió eurót (3,9 milliárd forintot) továbbítaná a válogatott az NHS-nek (a brit állami egészségügyi szolgálatnak), amelyet a pandémia kitörése óta támogat. (AD)

Aleksander Ceferin, az UEFA elnöke nem támogatja az összeurópai kontinenstornák jövőbeni rendezését. Szerinte nem fair, hogy egyes válogatottak szinte végig hazai környezetben játszhattak a tornán, míg másoknak folyamatosan utazniuk kellett. „Egyáltalán nem korrekt, hogy volt, akinek több mint tízezer kilométert kellett utaznia, és volt, akinek alig ezret” – fogalmazott Ceferin. (RR)

Björn Kuipersé a döntő. A 48 éves bíró lesz az első holland, aki Eb-finálét dirigálhat. Eddig hétszer dirigált UEFA-rendezésű versenysorozat döntőjében, többek között ő volt a játékvezetője a 2014-es Bajnokok Ligája- és a 2013-as, illetve 2018-as Európa-liga-finálénak. A mostani Eb-n két csoportmérkőzést – a dán–belgát és szlovák–spanyolt –, valamint a dán–cseh negyeddöntőt vezette. (DA)

Didier Deschamps és Roberto Martínez is marad. A francia és a belga válogatott élén álló kapitány is marad posztján, a vártnál gyengébb szereplés ellenére is. Ugyanakkor az orosz Sztanyiszlav Csercseszov nem folytathatja munkáját a szbornaja élén. Korábban eldőlt már, hogy távozik Joachim Löw a német,  Igor Angelovszki az észak-macedón és Frank de Boer a holland válogatott éléről. (RR)