Szent Tamás túlnőtt a cseh druszákon

Szomorú párhuzam a két nagy menetelés között, hogy mindkétszer valami emberi tragédia forrasztotta még inkább eggyé az egyébként is erős közösségi érzéséről híres dán keretet. A svédországi tornán Kim Vilfort, az egyik kulcsember óriási lelki teherrel játszott, leukémiás kislányának állapota rosszabbra fordult a torna alatt, az aggódó-rettegő apa a mérkőzések alatt hazautazott a kórházi ágyhoz, a hírek szerint az elődöntőre, ahol élete egyik legjobb teljesítményét nyújtotta és a döntőre is csak a hétéves Line kérésére ment vissza. A németek elleni fináléban aztán ő lőtte az aranyérmet bebiztosító gólt. Kislánya néhány héttel később elveszítette csatáját a szörnyű betegséggel szemben.

Szerencsére Christian Eriksen drámája nem ennyire tragikus kimenetelű. A finnek elleni első mérkőzésen szívrohamot kapó középpályás már meg tudta látogatni társait a negyeddöntő előtt az edzőtáborban. Ám a semmiből jött betegségének biztosan szerepe volt abban, hogy a dánok két vereséggel kezdték az Euro 2020 mérkőzéssorozatát, immár pedig az első olyan csapatként ünnepli őket a futball­világ, amelyik az első két meccse elvesztése ellenére elődöntőbe jutott egy Európa-bajnokságon.

A csehek elleni győzelem főhőse Thomas Delaney volt, akit a koppenhágai Politiken egyszerűen Szent Tamásnak nevezett el. (Amúgy ő volt a legjobb „Tamás” a pályán, túlnőtt a csehek keretében lévő hat Tomás közül pályára lépő négyesen. Nem volt egyszerű, mert Vaclík és Soucek is kitűnően szerepelt.) Ha már az egyéni teljesítményeknél tartunk, érdemes idézni a világ egyik legrégebbi, ma is megjelenő lapjának, a 272 éves, 180 éve napilapként működő Berlingskének (BT) az osztályzatait.

Delaney a világklasszis teljesítményért járó hatost kapta, Kjær, Höjbjerg, Maehle, Dollberg, valamint két cserejátékos, Poulsen és Nörgaard, illetve a szövetségi kapitány pedig az ugyancsak kiemelkedő ötöst. Hatan négyest, egyedül a cseh gólnál hibázó Verstergard hármast.

A dánokban az is nagyszerű, hogy mindig két lábbal a földön járnak. Delaney azt mondta a mérkőzés legjobbjának járó UEFA-elismerés átvétele után: „Fantasztikus érzés. A meccs nem mindenben alakult úgy, ahogyan szerettük volna, de megharcoltunk a sikerért. Most már semmi más sem számít, csak hogy továbbjutottunk.” A csapatkapitány, Simon Kjær szerint: „Szerencsére arra volt szükség, amit szeretek, jöttek befelé a labdák, mi meg fejelgettük ki azokat. Játszhattunk volna jobban is. Talán túlságosan is átadtuk a cseheknek a kezdeményezést. Hazudnék, ha azt mondanám, minden oké volt a negyeddöntőben, de a lényeg, hogy jön az elődöntő a Wembley-ben.”

Kasper Hjulmand szövetségi kapitány is ezt emlegette, de egy kicsit tágabb kontextusban: „Most, amikor a torna előtt találkoztunk, az első dolgom az volt, hogy mutattam a fiúknak egy képet, ami ősszel készült a Wembley-ben, amikor ott játszottunk. Azt mondtam, vissza kell térnünk ide.”

Ráadásul abban a tudatban, hogy ősszel győztek a Wembley-ben, sőt előtte Koppenhágában sem kaptak ki az angoloktól. Ami most előjelnek is kitűnő a nagyon várt szerdai londoni elődöntő előtt.