Löw és a hátsó ajtó

A német válogatottat 1926 óta irányítja szövetségi edző (az első, Otto Nerz titulusa még birodalmi edző volt), Joachim Löw a tizedik volt a sorban. A 2006-os világbajnokság után, pályaedzőből előrelépve vette át a nemzeti csapatot, amelynek élén 198 mérkőzést töltött.

Meccseinek száma rekord, a hivatalban töltött napokat tekintve is egyedül Sepp Herberger előzi meg. Győzelmi mutatója 63,4 százalékos, ez a harmadik legjobb, érdekes hogy két olyan kapitány előzi meg, aki vele (és Herbergerrel, Schönnel és Beckenbauerrel) ellentétben nem nyert világbajnoki címet: Berti Vogts és a rekorder, Jupp Derwall.

Löw bőven megelőzhetné a „Terriert” és Derwallt is – ha van ereje lemondani a vb-címnyerés után, vagy legkésőbb a 2016-os Eb után. Ám a legutolsó két tornája nagyon gyatrán sikerült, ezért tehették fel az angolok elleni vereséggel lezárt tizenöt éves kapitányi korszaka után a német és a külföldi sajtóban is a kérdést: sikerkapitány vagy a kudarcok embere? A helyes válasz: mindkettő.

A franciaországi Eb-vel bezárólag három Eb-n és két vb-n vett részt, Brazíliában világbajnok lett, Ausztriában Eb-ezüstérmes, a további három tornán pedig elődöntőig jutott. (Dél-Afrikában játszott csak bronzmeccset a csapatával, azt megnyerte.) Ezen az öt tornán 31 mérkőzésén 22–3–6-os mérleget produkált a Nationalelf, 2008-ban és 2010-ben is a kor legjobbja, a spanyol válogatott állította meg az aranyért vívott harcban.

A 2017-es Konföderációs-kupát még megnyerte, ám aztán minden elromlott. Oroszországban kiesett címvédőként a csoportmeccsek végén, a mostani Eb-n pedig elbúcsúzott az első alkalommal, amikor kitette a lábát Münchenből, nem jutott a legjobb nyolc közé. Utóbbi két tornán hét mérkőzést vívva, 2–1–4-es mérleggel zárt, ez minden idők leggyengébbje a német futball történetében, két egymást követő nagy tornán.