A hollandok meglepetésembere

Elsősorban Wim Suurbier, az első nagy Ajax játékosa, vagy éppen utódai közül Barry van Aerle, aztán Michael Reiziger, hogy csak néhányat említsünk. Másfelől a remeklése az 1978-as és az 1986-os mexikói világbajnokságot, a brazil Nelinho és Josimar remeklését juttatta még eszünkbe.

Dumfries berobbant a legjobbak közé, s immár sorban állnak érte olyan sztárklubok, mint a Bayern München, az AC Milan, az Inter vagy az Everton. Denzel Justus Morris Dumfries 1996 áprilisában született, 25 évesen jött el az ő ideje. A híres rotterdami stadion, a De Kuijp közelében nőtt fel, egy hatgyerekes családban.

Állandóan futballozott, és nagyon szeretett volna „igazi” játékos lenni, de sem a Feyenoord, sem a város másik híres csapata, a Sparta nem akarta leigazolni. Eleinte amatőrcsapatokban (Voetbalvereniging Smitshoek, Spartaan’20, Barendrechtse Voetbalvereniging Barendrecht) játszott, aztán 18 évesen mégis felfedezte őt a Sparta. Húszéves volt már, mire megvetette a lábát a csapatban, és bemutatkozott a holland élvonalban.

Pályafutása 2017 nyarától vett új fordulatot, amikor a Heerenveen játékosa lett. Akkortól robbant be a legjobb holland játékosok közé, a szezon végén pedig megvette őt a PSV. 2018 októberében Ronald Koeman, a Barcelona mostani edzője meghívta a holland válogatottba. Dumfries igent mondott, igent mondhatott – nem számított, hogy négy évvel korábban már játszott Aruba válogatottjában, édesapja származása jogán.

Azóta szinte állandó tagja lett a keretnek, már az Eb kezdetéig eljutott a huszadik válogatottságáig. De nem remélte, hogy ilyen torna áll előtte. Az első két holland meccsen két gólt szerzett, gólszerzőként vagy előkészítőként öt gólban vállalt szerepet. A csoportkör végeztével biztosan sok szerkesztőségben összeállítják majd a torna eddigi szakaszának álomtizenegyét – Denzel Dumfries nem hiányozhat majd belőle.