Negyvenöt éves a futballtörténelem egyik leghíresebb csele

Vannak mozdulatok a futballban, amik örökre egybeforrtak egy adott játékossal, olyannyira, hogy egyenesen az illető labdarúgóról nevezik el őket. Amikor a kapus a levegőben úszva fogja meg vagy üti ki a labdát, azt időnként még ma is robinzonádként emlegetik – a kifejezés a magyar mellett ismeretes a cseh és lengyel nyelvben is. „Keresztapja” az 1900-as évek kiváló angol kapusa, Jack Robinson, aki akrobatikus vetődéseivel kápráztatta el a nézőket.

Ha azt mondjuk, egy játékos „panenkázott”, a többség érteni fogja, hogy az illető flegmán alálöbbölt a büntetőnek, bár azt már talán sokan nem tudják, honnan is ered az elnevezés. Antonin Panenka az 1976-os Európa-bajnokság fináléjának büntetőpárbajában ilyen módon végezte el a mindent eldöntő tizenegyest, ezzel becsapva a német kapust, Sepp Maiert és megnyerve a trófeát Csehszlovákiának.

Panenka emlékezetes büntetője:

Ebbe a sormintába tökéletesen illeszkedik Johan Cruyff, a hollandok háromszoros aranylabdás zsenije, aki az 1974-es világbajnokság csoportkörében mutatta be látványos cselét, amit Cruyff-fordulóként ismer az utókor. A Hollandia-Svédország meccs 23. percében Arie Haan keresztlabdája találta meg szépen Cruyffot a bal szélen, aki befele húzott volna, az ellenfél jobbhátvédje, Jan Olsson azonban szorosan fogta a támadót, aki a kapunak háttal kapta meg Haan passzát. Cruyff azonban szorult helyzetében is remekül feltalálta magát. Lövő lábával úgy csinált, mintha passzolni próbálna, átadás helyett viszont eltolta a labdát a támaszkodó lába mögött, majd egy hirtelen 180 fokos fordulattal lerázta Olssont. Cruyff húzása a meglepetés erejével hatott, szegény svéd bekk tán azóta is szédül, a legendás trükk pedig bevonult a sportág történelmébe.

A híres csel:

Egy hosszabb összeállítás Cruyff trükkjeiből: