Kultúra

Koponyalékelés, divattörténet, fantasyvilág és szétszedhető emberi test

A száz éve elhunyt első orvosnő, Hugonnai Vilma ma már gyermekkönyvek főhőseként is megelevenedhet előttünk. Az orvoslás és a fiatalok kapcsolatának szálairól Vattay Liliánával, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) múzeumpedagógusával beszélgettünk. Kiderült többek között: a múzeumpedagógiai foglalkozások a pedagógust is legalább annyira formálják, mint a gyerekeket.

Koponyalékelés, divattörténet, fantasyvilág és szétszedhető emberi test
Vattay Liliána, a Semmelweis Orvostörténeti Múzeum (SOM) múzeumpedagógusa
Fotó: MH/Velkei Tamás

– Itt az iskolakezdés. Hány programmal készült az Orvostörténeti Múzeum a szezonra?

– Idén nyáron nagy fába vágtunk a fejszénket, tizenhat új foglalkozással készülünk az őszi iskolakezdésre, emellett pedig megtartjuk korábbi, jól bevált óráinkat is. Törekedtünk arra, hogy változatos módszertant kövessünk: a kibővített kínálatunkban megjelennek játékos elemek, dráma- és művészetpedagógiai gyakorlatok, modern és klasszikus múzeumpedagógiai módszerek egyaránt. Emellett szeretnénk minél szélesebb körben megszólítani a fiatalokat, így az új foglalkozások között minden korcsoport megtalálja az igényeire szabott órákat.

– Van kiemelt téma?

– Most az egészségtudatosság és a medicina történet áll a fókuszban, ebben benne van az anatómiai ismeretterjesztéstől kezdve a fantasyvilágok való életbeli, orvostörténeti vonatkozásaiig elég sok minden.

dfgsghs
A SOM új foglalkozásai között minden korcsoport megtalálja az igényeire szabott órákat
Fotó: MH/Velkei Tamás

– A SOM az egyik kiemelt szervezője az első magyar orvosnő, Hugonnai Vilma halála centenáriuma alkalmából tartott emlékévnek. Trendi ez a téma a diákok körében? Hogyan lehet közelebb hozni az első magyar orvosnő alakját a gyerekekhez, fiatalokhoz?

– Hugonnai egy igazán modern, korszerű karakter, ma már gyermekkönyvek szólnak róla, igazi hősnőről van tehát szó, akivel könnyű azonosulni. Amellett, hogy intézményi szempontból fontos számunkra a Hugonnai 100 programsorozat, több különleges programmal is készülünk. Lesznek például szakmai, ismeretterjesztő és gyermekprogramjaink, ezekről mind a múzeum honlapján lehet majd tájékozódni. Hugonnai Vilma egyébként hálás téma múzeumpedagógiai szempontból is, hiszen példaként szolgálhat a pályaválasztás előtt álló lányok számára, illetve mindannyiunkat inspirálhat kitartó, az akadályokat is kihívásnak tekintő személyisége. Megújuló kínálatunkban több órán is foglalkozunk vele, sőt, lesz egy kifejezetten neki dedikált programunk, a Nők az orvoslásban. Ezt az eseményt először szeptember 10-én délután tartjuk meg, minden 10 és 14 év közötti érdeklődő számára nyitott! Aki nem tud aznap részt venni, az sem marad le, hiszen az év folyamán bármikor kérheti hasonló tematikájú múzeumpedagógiai óránkat.

– Mi fogja meg a gyerekeket az orvostörténetben? Nem túl nehéz téma?

– Az emberi test és annak gyógyítása alapvetően érdekli a gyerekeket, főleg, ha érdekes, nem mindennapi műtárgyakat is felfedezhetnek közben. Persze nyilván félelmetes is lehet, előfordulhat, hogy kiállított tárgyaink nehéz emlékeket idéznek föl – és itt nem kell messzire menni, elég akár egy fogorvosi székre gondolni. Az alapvető érdeklődés viszont tapasztalatom szerint mindig adott, innen pedig már csak egy lépés a gyerekek igényeire szabni a programokat. Ebben segítenek olyan oktatási eszközök, anatómiai bábuk, amelyeket kézbe vehetnek, szétszedhetnek, majd ismét összeilleszthetnek a diákok. Ezek segítségével megismerhetik testük felépítését, megérthetik annak működését. Nyilván egyéb eszközöket is alkalmazunk, tulajdonképpen minden óránkon műtárgymásolatokat, forrásmásolatokat foghatnak kézbe a diákok, ezek alapján ismerkednek a témával.

sdfeg
A diákok szeretik az olyan oktatási eszközöket, anatómiai bábukat, amelyeket kézbe vehetnek, szétszedhetnek, majd ismét összeilleszthetnek
Fotó: MH/Velkei Tamás

– Tapasztalata szerint melyik korosztálynak mi tetszik a legjobban?

– Ebben a múzeumban óvodások, kisiskolások ritkán fordulnak meg, velük kevesebb a tapasztalatom, de a nagyobbakon azt látom, hogy a mumifikált emlékek és a koponyák kötik le őket leginkább. Más a helyzet a tinikkel, akik többnyire a bizarr, fájdalmasnak tűnő eszközök és betegségek iránt érdeklődnek először. Az ő kedvencük eddigi tapasztalatom alapján a trepanáló készlet, ami a koponya lékelésére szolgált, illetve szintén népszerűek még a szülészeti eszközök.

– Ha jól tudom, az Iskolai Közösségi Szolgálat (IKSZ) szintén jelen van a SOM-ban. Hogyan került ez képbe?

– Szerettem volna nyáron a középiskolás korosztályt megmozgatni. Tudtam, hogy ha új órákat akarunk hirdetni, akkor először meg kell figyelnem, hogy őket mi érdekli a kiállításban, hogyan mozognak a térben, mi köti le őket mostanában. Ebben sokat segített az Iskolai Közösségi Szolgálatos lehetőség, amelynek keretében középiskolás diákok ötven órás közösségi szolgálatot teljesítenek különböző szervezeteknél, intézményekben. Arra gondoltam, kis csoportokba rendezem őket és meglátom, mi sül ki a velük töltött időből, ötletelésből. A kezdeti tervem csak annyi volt, hogy olyan projekten fognak dolgozni, amit közösen találunk ki, és ami oktatási segédeszközként szolgálhat majd a további órákon. A diákok pedig ezalatt megismerkedhetnek az orvostörténelemmel, képet kaphatnak az intézmény működéséről, hasznos, kreatív munkát végezhetnek és emellett talán a pályaválasztásukat is segíthetjük. A „minimum tervhez” képest aztán sokkal többet adott személyesen nekem is ez a program. Rengeteget tanultam már pusztán abból is, hogy figyeltem, milyen témában kívánnak alkotni. Nagyon változatos volt az az út is, ahogyan idáig eljutottunk.

– Mondana pár példát?

– Volt csoport, amelyik kalandos játékot szeretett volna, volt olyan, amelyik a kiállítás felfedezését segítő karakterlapot tervezett, egy harmadiknak videókészítés volt a szívügye, mások pedig oktatást segítő képi anyagokat készítettek. Kreatív, szorgalmas, sőt, néha egyszerűen zseniális diákokat ismertem meg, hálás vagyok azért, hogy intézményünket választották!

sdgafg
A gyerekeket mindig lekötik azok a témák, amelyek személyesen érinthetik őket vagy a szűkebb környezetüket
Fotó: MH/Velkei Tamás

– Ezzel már részben érintettük a témát, de azért muszáj megkérdeznem: hogyan készül a foglalkozásra a múzeumpedagógus, ha orvostörténelemről van szó?

– Nyáron leginkább sokat olvas, ismerkedik a gyűjteményekkel és a kiállított tárgyakkal. És jelen esetben persze figyeli a hozzá érkező diákok érdeklődését!

– Szeptember 30-ig látogatható még a Lélegzet metsző tűzben című kiállítás a tbc történetéről. Nem egy vidám téma – ehhez is tartozik múzeumpedagógiai foglalkozás?

– Természetesen! A gyerekeket mindig lekötik azok a témák, amelyek személyesen érinthetik őket vagy a szűkebb környezetüket. Márpedig a tbc-ről még iskolai tanórákon is hallhatnak. Itt, a múzeumi óra során megismerkedhetnek a tbc történetével, kezelésének módjaival, felfedezhetik a kiállítást. Az egyik legnépszerűbb kiállított műtárgyunk egy 1930-as évből származó röntgen készülék, amihez az időbeli távolság ellenére hamar tudnak kapcsolódni, hiszen legtöbbüknek volt már röntgen-élményük. Ilyenkor mesélnek saját vizsgálatukról, vagy egy barátról, aki hősiesen kibírta a röntgenezést. Számomra minden alkalommal az volt a leginkább emlékezetes, amikor saját élményeikből táplálkozva ezt a betegséget a COVID-dal hasonlították össze.

sdgeheh
A SOM egyik legnépszerűbb kiállított műtárgya egy 1930-as évből származó röntgen készülék
Fotó: MH/Velkei Tamás

– A nagykamaszok számára milyen programokat kínál a SOM?

– Divattörténeti, a fantasy és valóság kapcsolatát bemutató, lelki egészségről szóló óráinkon túl talán a leginkább tinikre szabott programunk az, amikor a véleményt kell formálniuk egy adott témában, majd vitában ütköztetni az álláspontjaikat, érvelni. Legutóbb például az állatkísérletekről volt szó. Persze fontos a tudás átadása, de a szemléletformálásnak, erkölcsi kérdéseknek épp úgy lehet helye egy-egy ilyen vitában. Az érettségizők, felvételizők számára van még egy programunk egy pályaorientációs programsorozatunk, a Doktor Mentor. Ezeken az őszi, szerdai délutánokon gyakorló orvosok mesélnek munkájukról az orvosi hivatás iránt érdeklődő középiskolásoknak.

– Hogyan látja a múzeumpedagógia helyzetét ma?

– Úgy gondolom, hogy más témákhoz hasonlóan itt is a személyes tapasztalatoké, az interaktív, játékos programoké a jövő. Ha az órák fókuszában a hozzánk látogató gyermekek érdeklődésének felkeltése – itt, az Orvostörténeti Múzeumban – egészségtudatosságra nevelése áll, akkor nagy hibát nem véthetünk. Ebben pedig hatalmas fegyvertény az, hogy az elmúlt évszázadok történelme elegendő pozitív és negatív példával szolgálhat számunkra, így ezeket testközelből megismerve egy valós hatást érhetünk el a gyerekek életében.

Kapcsolódó írásaink

Több nő kell a tudományba

ĀEgy korábbi jelentés szerint a magyar felsőoktatásban a nők aránya ötven százalék volt, a mérnöki tudományok területén azonban a tíz százalékot sem érte el