Hadrianus császár nyomában

Pannonia tartományt az első század végén, 106-ban osztották ketté, Traianus császár idején. Pannonia Inferior Aqiuncum központtal, Pannonia Superior Carnuntum székhellyel működött tovább.

A tartományt támadó dákok ellen szintén Traianus vezetett hadjáratot, ő győzte le Decebalt, a 2. század folyamán betörő szarmatákat azonban már Hadrianus verte le.

Ezután köszöntött rá a viszonylagos béke és stabilitás a két Pannoniára. A lakosság romanizálódott, latinizálódott, a városok prosperálni kezdtek, sorra épültek a villák, municipiumok és coloniák létesültek.

De ki is volt Hadrianus császár, akinek az első fénykor köszönhető? Traianus unokaöccseként és gyámfiaként került trónra, legfőbb érdeme, hogy sikerült – a lázadásokat mindenhol leverve – egyben tartania és megszilárdítania a birodalmat.

Katonai tapasztalata volt, három légióban is szolgált fiatalon. Noha Traianus köreiből jó időre kiesett, az idős császár halála előtt ismét kegyeibe fogadta, és rábízta a szíriai hadtestet, sőt örökbe is fogadta. Amikor az idős gyám meghalt, a római hadsereg Hadrianust kiáltotta ki császárnak.

Hazatérve a népet adóeltörléssel és cirkuszi játékokkal állította maga mellé, majd bejárta a birodalmat, s hogy jelezze, egy új augustusi kor megteremtése a célja, felvette a Hadrianus Augustus nevet 123-ban. Az „új augustusi kor” egyik praktikus velejárója a viszonylagos béke volt.

Személyisége érdekesen kettős: kemény kezű katonai vezető volt, ugyanakkor az eleusziszi misztériumok beavatottja, jó költő – versei is fennmaradtak –, az esztétikumhoz kifejezetten vonzódó kultúrember, értett az építészethez, híres tivoli villája.

Sőt, a divatot is megváltoztatta, ő az első szakállas császár.

Utolsó császári útja Júdeába vezetett, ahol 134-ben kitört a Bar Kochba-féle lázadás.

Ő volt az, aki utódjául választotta Annius Verust, a későbbi Marcus Aureliust.

Három évvel ezelőtt Hadrianust ábrázoló műként azonosítottak egy antik szobortöredéket, amely 1908 óta volt a Szépművészeti Múzeum Antik Gyűjteményében. Azóta nem tudták, kit ábrázol, ám Hans Rupprecht Goette régész felfigyelt egy jellegzetességre: a kardszíjat megcsavarodva ábrázolták. Ez a motívum csak három római mellképen fordul elő, és azok megegyeznek a római érmek Hadrianus-képével, egy szakállas, fürtös férfifejjel.

Valószínűleg Hadrianushoz köthető az Óbudai sziget palotája is, amelyet 106 körül építhetett még helytartóként.

Az épület, amely visszatemetve áll, mindenesetre több fázisban készülhetett el, az utolsó átalakítás jóval Hadrianus kora utáni, 3. századi.

Ahogy arról sorozatunk korábbi részében beszámoltunk, a főépület egy központi udvar körül helyezkedik el, az épületben padlófűtés volt. Volt benne magánfürdő is.

A palotáról évszázadokig nem tudtak, csak egy 1851-es ásatás során sikerült feltárni először a komplexum fürdőjének medencéjét, majd a huszadik század negyvenes és ötvenes éveiben a többi részét.