Kultúra

Légiók a pannon limesen

Velünk élő rómaiak – Hogyan védték a területüket a császárok?

Ahhoz, hogy a római császárok olyan, a központtól távol eső területeken is megtarthassák uralmukat, mint Pannónia, erős hadseregre és jól kiépített határőrizetre volt szükség. A katonák és a limes őrei elsősorban magát a birodalmat védték, ám nekik köszönhető az is, hogy a provincia városai viszonylagos biztonságban prosperálhattak a nagy barbár támadásokig. De hogy is nézett ki a római határvédelem?

Légiók a pannon limesen
Verőce, a római erőd maradványai
Fotó: Wikipedia

Nem sokkal a jelen időszámításunk kezdete után, Kr.u 6. és 9. közt Tiberius leverte az új kiszemelt tartomány, Pannónia őslakóinak seregét, és a pannonok és a dalmaták veresége után megszilárdult a római hatalom a térségben.

Alig tíz év múlva már nagyszabású útépítések zajlottak, hadiút épült az Al-Dunánál, a hamarosan trónra lépő Claudius alatt pedig megalapították az első dunántúli római várost, Savariát, a mai Szombathelyt.

A birodalom – mint minden birodalom – azonban hiába terjeszkedett, számolnia kellett azzal, hogy a leigázott területek őslakói mellett a határokon kívül élő népek is folyamatosan támadni fogják az új területen állomásozó császári erőket. Míg a határokon belüli lakosságot igyekeztek minden módon romanizálni, városaik tereit elrómaiasítani a mindenhol megépített fórummal, könyvtárakkal, fürdőkkel, a széleken ki kellett építeni a határvédelmet.

Erre Tiberius győzelmei után közel hatvan évet kellett várni. Az, aki a Dunát mint természetes elválasztó vonalat alapul véve megterveztette a limest, a birodalom védőhatárát, Vespasianus volt.

Időben cselekedett, ugyanis nem sokkal ezután az al-dunai szakaszon már komoly fenyegetéssel kellett szembenézniük a rómaiaknak – és ezúttal nem a már móresre tanított pannonok, hanem a dákok részéről, akiknek új királya, Decebál egyre erősebbnek tűnt.

A rómaiak, hogy ne veszélyeztessék a legfrissebb tartományukat, egész erődítményhálózatot építettek ki a folyó mellett, átterjeszkedve a folyam keleti oldalára is, ráadásul az itt állomásozó légiók számát is felemelték négyre. A húszéves készülődés végül sikerre vezetett: 101 és 106 között Traianus szétverte a dákokat, Decebál pedig életét vesztette.

Időközben megszilárdult a rómaiak pozíciója a térségben. Az addig egységes Pannóniát az első évszázad végén, a második elején kétfelé osztották, egyiknek a székhelye Aquincum, a másiké Carnuntum lett.

A fénykor, a viszonylagos béke időszaka Hadrianus alatt következett el, de erről majd sorozatunk következő részében ejtünk szót.

Ahogy említettük, ahhoz, hogy a Rómától relative távol eső tartomány békében élhessen, nagy számú katonaságra és erős határvédelemre volt szükség.

A birodalom katonai szervezetének legnagyobb egysége a légió volt. Egy légiót 5 ezer ember alkotott. Őket kisebb hadtestekbe, cohorsokba és manipulusokba osztották.

Amikor nem volt háború, a katonák táborokban éltek – mint például Aquincumban. Ha harcolni kellett, innen vezényelték ki őket.

Az egész birodalomnak az idők során általában 20–30 légiója volt, ahogy említettük, ebből négy állomásozott Pannóniában.

A fő haderőt segédcsapatokkal, úgynevezett auxiliárisokkal egészítették ki. Az ő soraikban egész távoli népek fiai is szolgáltak, így szírek, trákok és néha germánok is – jelenlétük egyik érdekes vetülete, hogy mindenhová magukkal hozták az általuk tisztelt istenek kultuszát, így bukkant fel Pannóniában például Mithrász tisztelete.

Erős kiépített határ is készült a Duna vonalán. Ez általában sáncból állt, amely mögött árok húzódott. A vonalat burgusokkal, őrtornyokkal tagolták, és hogy megerősítsék az erődökből álló határvonalat, számtalan katonát is ide vezényeltek. 180 körül nagyobb lélekszámú szír és afrikai került ide, utóbbiak lovas íjászként teljesítettek szolgálatot, és azért volt rájuk szükség, hogy fel tudják venni a harcot a hasonló harcmodorban támadó limesen túli barbárokkal szemben.

Ahogy említettük, a határvonalat a Duna túlpartján ellenerődökkel is megerősítették, majd egy, a határtól a tartomány belseje felé húzódó biztonsági erődsor is kiépült.

Ennek a határőrizeti rendszernek volt része Aquincumon kívül például Szentendre (Ulcisia Castra), Pilismarót (Ad Herculem) és Nyergesújfalu (Crumerum).

Római őrtorony építése:

Object box

Kapcsolódó írásaink