Kultúra
A magyar világörökség: Pécs ókeresztény sírkamrái
Velünk élő rómaiak. A rejtélyes négy medalion és a bibliai alakok
Noha a köztudatban az él, hogy a római birodalom politeista volt mindvégig, érdemes újra és újra emlékeztetünkbe idézni, hogy a 3-4. századra az új vallás, a kereszténység meghódította Rómát. 391–92-ben bezáratták a pogány szentélyeket, az új vallás pedig a birodalom szélső területeire is megérkezett.
Így megjelent Sopianae-ban, Pécsett is. Ennek köszönhető, hogy a város ma világörökségi helyszín, az egyik fontos ókeresztény emlékhely.
Ráadásul a környéken nem is az egyetlen: a korai kereszténységre utaló leleteket találtak Kővágószőlősön is egy villában, ahol a ház apszisos csarnokát használhatták istentiszteletre.
A sírépítmények és freskók közül Pécsett a legjelentősebb a Péter-Pál-sírkamra. Sokan felvetik, hogy talán mártírsír. Paradicsomkert ábrázolása mellett egy krisztogram, két férfialak, a bűnbeesés ábrázolása és Dániel megmenekülése, Jónás, Mária és Jézus, Noé a galambbal és négy tondófej is látható a falain. Ikonográfiai szempontból jelentős a II. számú, a Korsós sírkamra is.
A mauzóleum három szarkofágot rejtett, falai szintén festettek. Képein a bűnbeesés, Dániel próféta az oroszlánok vermében és az életfa jelenik meg. A keleti falon krisztogram van.
A falfestési program zárt ikonográfiai egységet mutat, amely azt „meséli el”, hogy a halott a feltámadás után a Paradicsomba kerül, ahol egy mártír fogadja.
A festők valószínűleg itáliai mintakönyv alapján dolgoztak. A Cella septichora és a Cella Trichora, a háromkaréjos kápolna egészíti ki az együttest. Utóbbi falain kúfikus festett arab betűmotívumok láthatók, ami miatt valószínű, hogy a 8-11. században újrafestették.
2010–11-ben a Rózsakertben feltártak egy „második” Cella Trichorát, amely alaprajzában tökéletesen egyezik az elsővel.
Érdekes, hogy a pécsi ókeresztény sírokban a bűnbeesés jelenete kétszer is megjelenik (I. és XXXIII. sírkamra). A művészettörténészek felhívják rá a figyelmet, hogy Éva tartása jellegzetesen vénuszi, míg a fa a kígyóval egyszerre jelenti az életfát, valamint a törvényt. Dániel is két helyen szerepel (I., XXXIII.): őt az ókeresztény falképeken általában az arénában kivégzett keresztényekkel azonosítják. A legtöbbször vértanújelképként van jelen, Rómában nagyon gyakori alak a kora keresztény falfestményeken. Jónást a cet (leviathán) szájába dobják az egyik ábrázoláson, míg a másikon egy fa alatt ül, amely a megszokott ábrázolásokkal ellentétben nem tök, hanem Gábor Olivér kutatásai szerint esetleg quiqeion, egy cserjefajta. A mágusok keleti ruhában, nadrágban, zárt cipőben való megjelenítése arra utal, hogy keleti eredetűnek tartja őket a közvélekedés, a nadrágok színe és a zárt cipő ábrázolása pedig megegyezik a Domitilla-katakomba (Róma) ábrázolásaival.
Noé ábrázolása azért megszokott az ókeresztényeknél, mert menekülése a víz jegyében történik, amivel a keresztelés aktusára utalnak. Itt úszó ládával jelenik meg.
Az említett négy medalion értelmezése problémás. A négy évszak és a négy evangelista is lehet – ugyanakkor a negyedik században, amikor a képek készültek, még épp csak kanonizálták a négy evangéliumot.
Lehetséges, hogy a négy pannóniai kőfaragó (Castorius, Claudius, Nicostratus és Simpronianus), négy mártír jelenhet meg itt, ám Gábor Olivér figyelmeztet, hogy egy 1970-es fényképen még kivehető egy trónon ülő alak is, akinek a képe azóta eltűnt, ez pedig nem teszi valószínűvé ezt az értelmezést.
Az épületeket 430-ig használták, utána kérdéses a sorsuk.
