Kultúra

Város az út mentén

Velünk élő rómaiak. Valcum, a mai Fenékpuszta Magyarország egyik legizgalmasabb és legfontosabb lelőhelye

Valcum (Fenékpuszta) római romjai Keszthely közelében találhatók. Az egykori erődítményből egy kapu, egy háromhajós bazilika és egy raktár maradványai vannak meg.

Város az út mentén
A 4–5. századi erőd rekonstruált rajzán jól kivehetőek az eredeti épületek
Fotó: Fenekpusztacastrum.hu

A Római Birodalomban azok a tele-pülések tudtak a leginkább prosperálni, amelyek fontos utak mentén jöttek létre. Valcum, azaz a mai Fenékpuszta az itáliai Aquileiaból a mai Óbudára, azaz Aquincumba vezető út és az egykori Sopianae (Pécs) felől Savaria, azaz Szombathely felé haladó út kereszteződésé­ben feküdt. Éppen, mert ilyen fontos csomópont volt, a 4. században a rómaiak erődöt építettek ide. Ennek maradványai közül egy kapu, egy háromhajós bazilika és egy raktár falai láthatók. Fenékpuszta ma Keszthely része, a Balaton partján fekszik, maradványait a volt Festetics-majorsághoz vezető bekötőút mellett találjuk meg.

A sírleletek arra utalnak, hogy a kelta őslakosság mellett római polgárjogú lakosok, kézművesek, kereskedők laktak itt. Az erőd-nek, amely – ahogy említettük – a 4. században épült, negyvennégy toronya volt és vastag falai, amelyek védelmében komplett város emelkedett fürdőkkel, állami hivatalokkal, raktárakkal. Utóbbiakra azért is szükség lehetett, mert innen láthatták el a limes egy részének katonaságát. A falakon kívül tártak fel egy temetőt, amely nagyon sokáig, egészen a 9. századig használatban volt – ez is utal rá, hogy más, elhagyott településekkel szemben Valcum folyamatosan lakott volt a rómaiak után is.

A légi felvételen látható, hol húzódott egykor az erőd fala, és hogyan szelte ketté az út Valcumot
A légi felvételen látható, hol húzódott egykor az erőd fala, és hogyan szelte ketté az út Valcumot
Fotó: Fenekpusztacastrum.hu

Az erődben egy cohors állomásozott. A barbárok először a 4. század végén törtek be a településre, ám más településekkel ellentétben nem hagyták el a lakók, hanem megerősítették, egészen az 5. századig tartották, amikor a hunok fenyegetése miatt a rómaiak kivonultak.

Utánuk hamarosan megérkeztek a keleti gótok, akik királyi székhellyé emelték. A kutatások szerint valószínű, hogy itt születhetett a híres Nagy Theodorik, aki az 5. század végén meghódította Itáliát és hároméves csatában bevette a Nyugat-Római Birodalmat megdöntő Odoaker székhelyét, Ravennát, majd csellel elfogatta és megölte Odoakert, hogy átvegye a birodalom romjai feletti uralmat. Aztán Fenékpusztára megérkeztek a longobárdok, akik átvették az erődöt.

Szót ejtettünk róla, hogy a temetőt folyamatosan használták, ami azt jelenti: volt kontinuitás a római kor és a kora középkor közt. Fennmaradtak egy keresztény közösség leletei is. Az úgynevezett Keszthely kultúra sírjai különösen gazdagok, és egy keresztény bazilika nyomai is megvannak.

A leletanyag nem egységes: a temető keleti szélén lévő sírokban nincsenek kora avar kori leletek, ami azt jelenti, hogy 568 előttiek és antik (a birodalomhoz tartozó) népességet temettek ide. A középső és nyugati részen azonban avar kori tárgyak is fellelhetők – vagyis tovább használták a birodalom bukása után. Noha körülbelül száz évre elhagyták a települést, a 9. században Nagy Károlynak az egykori Pannóniára kiterjedő birodalma aztán Fenékpusztát is bekebelezte.

Magyar és német együttműködés


Hazánk egyik legfontosabb régészeti lelőhelye, a tizenöt hektáros, késő római erőd ásatási története a 19. század végéig nyúlik vissza. A Rómer Flóris és Trefort Ágoston hatására régésznek tanult, premontrei kanonok Lipp Vilmos az 1880-as években kora népvándorlás kori kutatása közben rábukkant a fenékpusztai erőd előtt elterülő, szintén óriási méretű, késő római, germán jellegű és avar sírokat őrző temetőre. Az ő munkásságának nyomán kezdett további kutatásokba az erőd területén a 19. század végén Csák Árpád, a keszthelyi Balatoni Múzeum alapítója, az elmúlt közel százharminc évben pedig az általa készített első (mint utóbb kiderült: hibás) alaprajzokból dolgoztak a régészek.


A Csák, illetve később, a 20. század második felében Sági Károly ásatásai nyomán előkerült gazdag leletanyagból derült fény arra, hogy Fenékpusztán a 4. századi Pannónia egyik legnagyobb kiterjedésű, a Duna menti római limest kiszolgáló belső erődjével van dolgunk. Területén 2009 óta folyik német és magyar közremûködéssel régészeti kutatás. A munkálatokat évről évre a Heidelbergi Egyetem, a lipcsei Közép-Kelet-európai Kutatóintézet, valamint a zalaegerszegi Göcseji és a keszthelyi Balatoni Múzeum együttmûködésében végzik négy héten át.

Az ásatáson magyar és német régészek, illetve egyetemisták dolgoznak.  Az erőd és a terület virtuális kiállításon bejárható a Fenekpusztacastrum.hu honlapon, ahol háromdimenziós ábrák mutatják be az erőd különböző fázisait, korait, a maradványokat, az ásatások történetét, de a feltárt temetőkkel kapcsolatos szokásokról is érdekes információkat olvashatunk.
(SK)

Szentélyt tártak fel Nijmegennél

Önkéntes régészek egy kivételesen jó állapotban fennmaradt, római kori szentélyt tártak fel Hollandia Gelderland tartományában, Nijmegen közelében. A holland kulturális örökségvédelmi hivatal közlése szerint önkéntesek tavaly óta végeznek feltárásokat a 2021-ben az UNESCO világörökség listájára került római limes közelében fekvő város mellett. Noha számos római szentély ismert Hollandiában, ez az első teljesnek mondható, feltárt vallási komplexum, amelyet a Római Birodalom idején, az 1. és a 4. század között használtak.

A Herwen-Hemelingben feltárt romok között a régészek egyedülálló, különféle isteneknek és istennőknek szentelt fogadalmi köveket és számos műtárgyat, köztük ékszerek találtak, emellett feliratos oltárokat ástak ki, bálványok maradványait, domborműveket is felfedeztek. A szentélyt főleg katonák használhatták, erről cserépbélyegzők, valamint lószerszámok és lándzsahegyek árulkodnak. A beszámoló szerint a fogadalmi kövek szinte tökéletesen megmaradtak, rajtuk a feliratok is olvashatók. A leletek jelentős részét mától a nijmegeni Valkhof Múzeumban állítják ki.
(SK)

Kapcsolódó írásaink

Katonai tábor Tolna megyében

ĀVelünk élő rómaiak. Már a 18. században ismert volt Alisca, amelyet korábban Szekszárdnak hittek – A szocialista időszakban megsérült az erőd