Kultúra
Város az út mentén
Velünk élő rómaiak. Valcum, a mai Fenékpuszta Magyarország egyik legizgalmasabb és legfontosabb lelőhelye
A Római Birodalomban azok a tele-pülések tudtak a leginkább prosperálni, amelyek fontos utak mentén jöttek létre. Valcum, azaz a mai Fenékpuszta az itáliai Aquileiaból a mai Óbudára, azaz Aquincumba vezető út és az egykori Sopianae (Pécs) felől Savaria, azaz Szombathely felé haladó út kereszteződésében feküdt. Éppen, mert ilyen fontos csomópont volt, a 4. században a rómaiak erődöt építettek ide. Ennek maradványai közül egy kapu, egy háromhajós bazilika és egy raktár falai láthatók. Fenékpuszta ma Keszthely része, a Balaton partján fekszik, maradványait a volt Festetics-majorsághoz vezető bekötőút mellett találjuk meg.
A sírleletek arra utalnak, hogy a kelta őslakosság mellett római polgárjogú lakosok, kézművesek, kereskedők laktak itt. Az erőd-nek, amely – ahogy említettük – a 4. században épült, negyvennégy toronya volt és vastag falai, amelyek védelmében komplett város emelkedett fürdőkkel, állami hivatalokkal, raktárakkal. Utóbbiakra azért is szükség lehetett, mert innen láthatták el a limes egy részének katonaságát. A falakon kívül tártak fel egy temetőt, amely nagyon sokáig, egészen a 9. századig használatban volt – ez is utal rá, hogy más, elhagyott településekkel szemben Valcum folyamatosan lakott volt a rómaiak után is.
Az erődben egy cohors állomásozott. A barbárok először a 4. század végén törtek be a településre, ám más településekkel ellentétben nem hagyták el a lakók, hanem megerősítették, egészen az 5. századig tartották, amikor a hunok fenyegetése miatt a rómaiak kivonultak.
Utánuk hamarosan megérkeztek a keleti gótok, akik királyi székhellyé emelték. A kutatások szerint valószínű, hogy itt születhetett a híres Nagy Theodorik, aki az 5. század végén meghódította Itáliát és hároméves csatában bevette a Nyugat-Római Birodalmat megdöntő Odoaker székhelyét, Ravennát, majd csellel elfogatta és megölte Odoakert, hogy átvegye a birodalom romjai feletti uralmat. Aztán Fenékpusztára megérkeztek a longobárdok, akik átvették az erődöt.
Szót ejtettünk róla, hogy a temetőt folyamatosan használták, ami azt jelenti: volt kontinuitás a római kor és a kora középkor közt. Fennmaradtak egy keresztény közösség leletei is. Az úgynevezett Keszthely kultúra sírjai különösen gazdagok, és egy keresztény bazilika nyomai is megvannak.
A leletanyag nem egységes: a temető keleti szélén lévő sírokban nincsenek kora avar kori leletek, ami azt jelenti, hogy 568 előttiek és antik (a birodalomhoz tartozó) népességet temettek ide. A középső és nyugati részen azonban avar kori tárgyak is fellelhetők – vagyis tovább használták a birodalom bukása után. Noha körülbelül száz évre elhagyták a települést, a 9. században Nagy Károlynak az egykori Pannóniára kiterjedő birodalma aztán Fenékpusztát is bekebelezte.
Magyar és német együttműködés
Hazánk egyik legfontosabb régészeti lelőhelye, a tizenöt hektáros, késő római erőd ásatási története a 19. század végéig nyúlik vissza. A Rómer Flóris és Trefort Ágoston hatására régésznek tanult, premontrei kanonok Lipp Vilmos az 1880-as években kora népvándorlás kori kutatása közben rábukkant a fenékpusztai erőd előtt elterülő, szintén óriási méretű, késő római, germán jellegű és avar sírokat őrző temetőre. Az ő munkásságának nyomán kezdett további kutatásokba az erőd területén a 19. század végén Csák Árpád, a keszthelyi Balatoni Múzeum alapítója, az elmúlt közel százharminc évben pedig az általa készített első (mint utóbb kiderült: hibás) alaprajzokból dolgoztak a régészek.
A Csák, illetve később, a 20. század második felében Sági Károly ásatásai nyomán előkerült gazdag leletanyagból derült fény arra, hogy Fenékpusztán a 4. századi Pannónia egyik legnagyobb kiterjedésű, a Duna menti római limest kiszolgáló belső erődjével van dolgunk. Területén 2009 óta folyik német és magyar közremûködéssel régészeti kutatás. A munkálatokat évről évre a Heidelbergi Egyetem, a lipcsei Közép-Kelet-európai Kutatóintézet, valamint a zalaegerszegi Göcseji és a keszthelyi Balatoni Múzeum együttmûködésében végzik négy héten át.
Az ásatáson magyar és német régészek, illetve egyetemisták dolgoznak. Az erőd és a terület virtuális kiállításon bejárható a Fenekpusztacastrum.hu honlapon, ahol háromdimenziós ábrák mutatják be az erőd különböző fázisait, korait, a maradványokat, az ásatások történetét, de a feltárt temetőkkel kapcsolatos szokásokról is érdekes információkat olvashatunk.
(SK)
Szentélyt tártak fel Nijmegennél
Önkéntes régészek egy kivételesen jó állapotban fennmaradt, római kori szentélyt tártak fel Hollandia Gelderland tartományában, Nijmegen közelében. A holland kulturális örökségvédelmi hivatal közlése szerint önkéntesek tavaly óta végeznek feltárásokat a 2021-ben az UNESCO világörökség listájára került római limes közelében fekvő város mellett. Noha számos római szentély ismert Hollandiában, ez az első teljesnek mondható, feltárt vallási komplexum, amelyet a Római Birodalom idején, az 1. és a 4. század között használtak.
A Herwen-Hemelingben feltárt romok között a régészek egyedülálló, különféle isteneknek és istennőknek szentelt fogadalmi köveket és számos műtárgyat, köztük ékszerek találtak, emellett feliratos oltárokat ástak ki, bálványok maradványait, domborműveket is felfedeztek. A szentélyt főleg katonák használhatták, erről cserépbélyegzők, valamint lószerszámok és lándzsahegyek árulkodnak. A beszámoló szerint a fogadalmi kövek szinte tökéletesen megmaradtak, rajtuk a feliratok is olvashatók. A leletek jelentős részét mától a nijmegeni Valkhof Múzeumban állítják ki.
(SK)
