Kultúra

Katonai tábor Tolna megyében

Velünk élő rómaiak. Már a 18. században ismert volt Alisca, amelyet korábban Szekszárdnak hittek – A szocialista időszakban megsérült az erőd

„Arx destructa super monte et variae hic inveniuntur Romanae inscriptiones” („A dombról lefelé jövet egy várat és római feliratokat találtam”) – írta Luigi Ferdinando Marsigli 1726-ban Aliscáról, amelyet sokáig Szekszárddal azonosítottak. Ma már tudjuk: Őcsénytől északra helyezkedett el.

Katonai tábor Tolna megyében
A Nemzeti Múzeum Lapidáriumában látható szarkofág a két domborművel
Fotó: MH/Purger Tamás

Római katonai táborként sikerült azonosítani az egykori Alisca települést Tolna megyében. Maradványait Őcsénytől északra, a Báta-patak déli partján találták meg – olvasható a Magyar Limes Szövetség honlapján. Az Itinerarium Lugióban, az egyik korabeli római „útikönyvben” a mai Dunaszekcső és Alta Ripa (Tolna) közötti településként szerepel „Alisca ad latus” elnevezéssel.

Ezért egyesek sokáig úgy vélték, hogy Szekszárddal azonos. Maradványairól már a Magyar­ország és a Délvidék török alóli felszabadításáért folyó harcokban részt vevő és a romok közül a Corvinákat kimentő Luigi Ferdinan-do Marsigli hírt adott 1726-ban. Az olasz földrajztudós, műgyűjtő, diplomata, utazó és tudós azt írta: „arx destructa super monte et variae hic inveniuntur Romanae inscriptio­nes”, vagyis „a dombról lefelé jövet egy várat és római feliratokat találtam”.

A helyszínen előkerültek két csapattest téglái is, ennek ellenére a tábor pontos helyét sokáig nem tudták meghatározni, Szekszárd területére gondoltak.

Az erőd körvonalai kirajzolódnak, de a légi felvételeken nem látható a föld alatt lévő romok pontos mérete, mindenesetre egy körülbelül kétszáz–kétszázötven méter hosszú és százhatvan méter széles terü­letről van szó, sajnos a szocialis­ta időszak alatt egy helyi terme-lőszövetkezet az erőd vallumvonalát (sáncát) egy beruházással megrongálta.

A környékről rendszeresen kerülnek elő kisebb és nagyobb leletek – Szekszárd területén leltek rá például arra, a már az ókorban feltört római márványszarkofágra, amely ma a Nemzeti Múzeum kőtárában látható: Cupido és Psyché, illetve Marszüasz szatír történetét ábrázolja.

Utóbbi szatír és Apollón dalversenye gyakori témája évszázadok óta a művészeknek, a szatír, aki volt oly vakmerő, hogy a görög istent kihívta, nemcsak életével lakolt ezért, de bőrét is lenyúzták. Az ábrázoláson Apollón hangszerével, a lanttal, a szatír már megkötözve látható.

Kapcsolódó írásaink

Dotis, a római kori Tata

ĀVelünk élő rómaiak. Előbb kelták éltek a városban, jelenlétükre kelta nevű romanizált sírkő utal