Kultúra

A Mithrasz-szentélyek coloniája

Velünk élő rómaiak. Előbb Pannoniához, majd Noricum provinciához tartozott Poetovio városa, amely a 2. és 3. században különféle kultúrák olvasztótégelye volt

Poetovio, a mai szlovén Ptuj egykor Pannonia fontos városa volt. Különleges abból a szempontból, hogy több – egyesek szerint akár hét – mithraeum, azaz Mithrasz-szentély is volt a területén, amelyek közül ötöt feltártak.

A Borostyánút mentén, a drávai átkelőnél feküdt Poetovio (Colonia Ulpia Traiana Poetovionensium). Eredetileg légiós táborhely volt, amelyet Traianus alapított. Az ókori város polgárai a Papiria tribusba (törzsbe) tartoztak – áll a Rómaikor.hu vonatkozó szócikkében. Hozzáteszik, Poetovio csak hét római mérföldre feküdt a noricumi határtól, azaz a nagyjából a mai Ausztria helyén lévő provincia szélétől. Ez azért érdekes, mert bár alapításkor Poetovio Pannonia városa volt, a 4. századi szerzők és az egyik római itinerarium, azaz korabeli útikönyv már mint noricumi várost említi – vélhetően Diocletianus közigazgatási reformja során csatolták át a határtelepülést a másik provinciához.

Ahogy Mojca Vomer-Gojkovic egy tanulmányában írja, Poetovio városa a 2. és a 3. században  különféle kultúrák olvasztótégelye volt. Ennek a keveredésnek köszönhető az öt – más források szerint hét – Mithreum a településen és közvetlen környezetében. Mithrasznak, a keleti eredtű misztériumvallás központjában álló istennek emelt kegyhelyek közül kettőt in situ őriznek, ott, ahol megtalálták.

Az első Mithraeumot a 19. század végén fedezték fel, a helyszínen talált leletek között pedig előkerültek olyan ábrázolások is, amelyeken maga az isten látható. Az egyiken Mithras születését ábrázolták – az isten egy sziklából jön épp világra –, a másikon a bikával látható, ám különös, hogy nem a bikaölés jelenetét mutatja be a szobor, hanem azt, ahogy Mithrasz hordozza, a hátára emeli a bikát. Maga a templomépület négyzetes alaprajzú volt, állítólag faboltozattal.

A második Mithraeumot 1901-ben fedezték fel, mintegy húsz méterrel délre az elsőtől, valószínű, hogy vámtisztviselők építették. Itt megmaradtak az oltárdomborművek, a fogadalmi felirat szerint egy légiós katona, Licinius Maximinus volt az, aki teljesítette a legyőzhetetlen Mithras istennek tett ígéretét.

A harmadik épület a legnagyobb, 1913-ban tárták fel. Tájolása észak–déli, és három hajóra oszlik, a falakat egyszerű falfestéssel dekorálták, egyesek szerint az épület barlangot imitált (egy másik legenda szerint az isten barlangban született). Ezt a templomot olyan jó állapotban találták meg, hogy meghagyták eredeti helyén.

A leletek közül előkerült egy, a Napistent, Solt ábrázoló kő, amelyen a fiatal arcú isten kilencsugaras koronát visel,

A negyedik szentélyt 1965-ben találták meg Vicavában, a lelőhelyről előkerült Sol reliefje is, míg az ötödik valószínűleg a harmadik század végén vagy a negyedik elején készülhetett.

Környezetéből került elő egy bronzfibula, amelyen egy ugró oroszlán látható.

Kapcsolódó írásaink

Salla, az ókori Zalalövő

ĀVelünk élő rómaiak. A Borostyánkőút maradványai és egy Vénusz-szobor is előkerült a Göcseji Múzeum régészeti feltárásán