Kultúra

Salla, az ókori Zalalövő

Velünk élő rómaiak. A Borostyánkőút maradványai és egy Vénusz-szobor is előkerült a Göcseji Múzeum régészeti feltárásán

A római kori Salla új részleteit találták meg a Göcseji Múzeum régészei a közelmúltban egy feltárás során. A Zalalövő helyén egykor álló város a Borostyánkőút mellett feküdt.

Salla, az ókori Zalalövő
A töredékes tárgy testtartásából valószínűsítik, hogy Vénusz-szobrocska lehetett
Fotó: Göcseji Múzeum

Az Adriai tengertől egészen a Balti-tengerig húzódott egykor a Borostyánkőút, a Római Birodalom egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala. Áthaladt az egykori Pannónia tartományon is, és noha nyomvonala nagyjából ismert, vannak olyan darabjai, amelyeket még nem tártak fel.

Nemrég a Magyar Nemzeti Régészeti Intézet megbízásából a Göcseji Múzeum munkatársai végeztek feltárást az egykori Salla – a mai Zalalövő területén –, és megtalálták a Borostyánkőút 4. századi épített nyomvonalát és néhány mellette álló épületet – mondta Eke István ásatásvezető régész a Magyar Távirati Irodának, hozzátéve, hogy a 2. századtól a 4. századig több rétegben kerültek elő az épületmaradványok. Rábukkantak egy Vénusz-szobor töredékére, valamint több használati tárgyra, de a fémdetektoros keresők találtak a területen középkori ezüstpénzt is.

A 4. századi romokat sokáig villa publicának, útállomásnak hitték, de kiderült, hogy a területen komoly település állhatott
A 4. századi romokat sokáig villa publicának, útállomásnak hitték, de kiderült, hogy a területen komoly település állhatott
Fotó: Wikipedia

Salla a 2. században kapott városi rangot, neve előfordul a római útikönyvben, az Itinerarium Antoniniben, amelyben az olvasható, hogy két út kötötte össze Poetoviót Savariával, az egykori Szombathellyel, és az egyik út állomásai között van Salla – olvasható a Rómaikor.hu vonatkozó szócikkében. Már régóta úgy vélték, hogy egykor település állt ott, ahol az út Zalalövőhöz közel átlépte a Zala folyót, ám az nem volt nyilvánvaló, hogy mekkora lehetett a kiterjedése. Feltételezték azt is, hogy a latin forrásokban fennmaradt „Sala” azonos Sallával. A város neve egy brigetiói (Ószőny) feliratban szintén Sala formában szerepel egy „salai” születésű személy nevével összefüggésben. Mivel az említett illető, C. Julius C. f. Lupercus római polgár volt, régóta bizonyos volt az is, hogy Salának (Sallának) is római jogú városnak kellett lennie.

A területen a rómaiak előtt a kelta Boii törzs élt, az ezen a helyen lévő falura települtek rá a hódítók.

A város a municipium rangot Hadrianus alatt kapta meg, és mivel megtalálható volt benne a római önkormányzatokra jellemző intézmény, a sevirek testülete, valószínű, hogy a város municipium ci-vium romanorum lehetett – írja egy helyen az ásatás konzulense, Redő Ferenc régész.

Érdekes, hogy korábban úgy vélték, csak egy nagy épületkomplexum részei áshatók ki, egy útállomásé, úgynevezett villa publicáé, amelyet általában a két főútvonal találkozásánál emeltek. Lassan azonban kiderült, hogy a maradványok nagyobb területen szóródnak szét, és a negyedik században komoly település állhatott itt. Ez az az időszak, amikor kissé átrendeződött a pannóniai közigazgatás, Valeria provinciában a hangsúly Aquincumról Sopianaéra került, Pannonia Primában pedig Carnuntum helyett Savariáé lett a központi szerep. Salla szempontjából ez azért fontos, mert így tartományi székhely került a szomszédjába 311-ben, ezért itt is megindult a fejlődés.

A Constantinus utódai alatt bekövetkező fellendülésből ezáltal Salla is részesült, és a 4. századra virágzó településsé vált, ahol Redő Ferenc megfogalmazása szerint – a leletek alapján úgy tűnik –, magas igényű lakosság élt.

Kapcsolódó írásaink