Kultúra

Colonia Aurelia Cibalae: egy püspöki város Pannonia déli részén

Velünk élő rómaiak. Csak a 20. században sikerült feltárni Horvátország legnagyobb ókeresztény leletegyüttesét, amely csaknem hatezer négyzetméterre terjedhetett ki

Ahogy sorozatunk korábbi részeiben már szó esett róla, az egykori Pannonia tartomány határai nem esnek egybe a mai Magyarországé területével, részben túlnyúlnak azon. Kicsivel a horvátországi Eszéktől (Osijek, latin nevén Mursa) délre található Vinkovci városa. Nem messze tőle találták meg Colonia Aurelia Cibalae nyomait, amelyet csak a 20. században tártak fel.

Colonia Aurelia Cibalae: egy püspöki város Pannonia déli részén
I. Valentinianus császár Cibalae-ban született 321-ben, arcmását pénzérméjéről ismerjük
Fotó: Wikipedia

Colonia Aurelia Cibalae néven egykor virágzó város állt a mai Vinkovci mellett, kicsivel délre Eszéktől. Fontossá tette, hogy a Mursa és Sirmium közti úton feküdt, illet­ve, hogy viszonylag közel volt a limes­hez. A város, amely kelta elődökön jött létre, Hadrianus császár alatt lett municipium, a Severusok colonia rangot adtak neki, ekkortól nevezték hivatalosan Colonia Aurelia Cibalae-nak. A legtöbb lelet a 4. századból származik.

Ebben az időben már öt-hétezer lakosa lehetett, ráadásul a városban két római császár is született: I. Valentinianus és Valens, mindketten a 4. században. Cibalae a 3. századra valószínűsíthetően már ókeresztény püspökségi székhely volt, feljegyezték, hogy a város püspökét a 3. században Eusebiusnak nevezték, és 258-ban mártírhalált halt, míg a helyi egyház lektora (Szent Polion) 304-ben halt mártírhalált, ugyanazon az áprilisi napon, amelyen fél évszázaddal korábban a püspököt is kivégezték. A város közelében győzte le Constantinus 316-ban Liciniust.

Hrvoje Vulic régész egy tanulmányában emlékeztet, hogy bár a keresztény legendáriumokban fennmaradt a korai város keresztény közösségének híre, a püspök és egy másik vértanú neve, sokáig nem találtak ókeresztény épületet, mígnem az 1968-ban kezdődő ásatások Vesna Saranovic Svetek vezetésével bebizonyították, hogy ókeresztény lelőhelyről van szó. A régészeti kutatást nehezítette a kilencvenes években, hogy a Vukovárhoz közel fekvő település környéke tele volt aknákkal.

A térképen zölddel körülkerítve látható Pannonia provincia és határterületei
A térképen zölddel körülkerítve látható Pannonia provincia és határterületei
Fotó: Wikipedia

Csak 2012-ben sikerült átvizsgálni a teljes területet és megállapítani, hogy egykor ókeresztény templom állt itt, keresztelőkápolnával és melléképületekkel. A komplexumot hatalmas fal veszi körül, és a közvetlen közelében számos sír maradványa látható. A hatalmas épületegyüttes csaknem hatezer négyzetméterre terjedhetett ki – a központi épület mintegy harmincöt méter hosszú lehetett. Ez egyébként Horvátország legnagyobb ilyen jellegű épületegyüttese.

A feltárások során a lelőhelyen a régészek találtak egy szarkofágot, festett falakat, és sírokat is feltártak. A sírokból longobárd pénzek is előkerültek. (Előbb a vízigótok, majd a keleti gótok, a hunok és a gepidák fordultak meg a területen, őket követték a longobárd hódítók.)

Bár az bizonyos, hogy a területet a ró­maiak elhagyták, azt nem tudni, hogy pontosan mikor. Egyes kutatók a helyszínen talált longobárd pénzleletből arra következtetnek, hogy a templomegyüttes még a 8. században is használatban volt. (A longobárdokat aztán Nagy Károly győzte le.) Valószínűsítik azt is, hogy a templomot egykor, az ókeresztény időkben a közelben kivégzett vértanú, a fent említett Szent Po­lion tiszteletére és sírjára emelték.

Mivel a helyszínen előkerült márvány nem innen származik, hanem görög és közel-keleti bányákból, anyaga megegyezik általában Pannonia császári épületeinek anyagával. Hrvoje Vulic valószínűsíti azt is, hogy az építkezés császári donációval függ össze – vélhetően az említett, itt született I. Valentinianus császár volt az adományozó. A korábbi rétegek arra utalnak, hogy két részletben zajlott az építkezés, lehetséges, hogy az első épületeket Nagy Konstantin adományából építették, aki 316-ban csatát nyert itt. A városban amúgy a gepidák is hagytak nyomokat: tizenegy helyen összesen negyvenhat gepida sírt találtak.

Kapcsolódó írásaink