Kultúra

Borkultúra a rómaiak Pannoniájában

Velünk élő rómaiak. Az isteni nedű olyan népszerű lett, hogy Domitianus császár korlátozta a termőterületet

Sokan sok helyütt felhívták rá a figyelmet, hogy a Római Birodalom határa egyben a szőlőkultúra határa is volt az ókorban – mások mellett Kerényi Károly is ír erről egy tanulmányában. Talán meglepő, de a pannon borvidékek története épp ezért a rómaiak korában kezdődik.

Borkultúra a rómaiak Pannoniájában
Silvanusnak öltözött római fenyőkoszorúval, metszőkéssel
Fotó: Wikipedia

E sorozat korábbi részeiben már szó esett róla, hogy a Római Birodalom egyes provinciáiban bizonyos istenek népszerűbbek voltak, mint máshol. Pannonia kedvelt istenei közé tartozott Liber Pater és Silvanus – hívja fel rá a figyelmet Révay József a Séták a római Magyarországon című kötetében. Liber (és felesége, Libera) a szőlő és bor, valamint a jó termés istene, akiknek általában a szőlőtermő területeken állítottak oltárokat.

Nemegyszer azonosították Dionüszosszal (Bacchusszal) is. A neki emelt fogadalmi oltárokat a Buda környéki szőlőtermő vidékeken, de Óbudán is megtalálták, érdekes, hogy Libert elsősorban az eraviszkuszok népszerűsítették, akik az itáliai isten alakjába beolvasztották egy saját istenüket is, ily módon az alakban a görög Dionüszosz, a latin Bacchus-Liber (és az etruszk Fufluns), valamint a pogány isten is összeolvadt.

A görögök Dionüszosz-tiszteletében az isten alvilági aspektusa, a halállal mindig valamilyen relációban álló dionüszoszi őrület és a mámort, a „vidám” részegséget képviselő isteni arculat is megjelenik. A thiasuson, a diadalmeneten párducok vontatta kocsin vonul az isten, mellette ott vannak a maena­sok és a szatírok, Silenus és Pán, ez a jelenet egyébként pannoniai leleteken is ránk maradt (főleg az iváshoz kapcsolódó tárgyakat, például csészéket díszítettek vele).

„Libera, a bor és mámor istenének kísérője, az italiai monda szerint Bacchusnak a felesége volt; de Bacchus felesége volt Ariadne is, és ezért hamarosan végbement a mondában a Libera–Ariadne azonosítás” – hívja fel rá a figyelmet Révay József említett művében, hozzátéve, hogy Ceres istennő is a Libera melléknevet viselte, ezért az ő alakja is csatlakozott a fenti kettőhöz, így Libera–Ariadne–Ceres alakban tisztelték.

Úgy látszik, a fenti istenek és istennők igen jóindulatúan tekinthettek az új provincia szőlőire, mert Pannoniában olyannyira fellendült a szőlőművelés, és oly kiváló bort készítettek, hogy egy idő után a pannon borok komoly versenytársai lettek az itáliaiaknak. Korábban az aquileai kereskedők hozták Pannoniába a bort Itáliából, még a hódítás előtt az ezen a vidéken élő kelták hatalmas összegeket fizettek érte.

Amikor Pannoniát megszállták a római katonák, hozták a szőlőveszőket is, ahol pedig szőlőt telepítettek, ott Liber-oltárt is emeltek. Ahogy korábban írtuk, a panno­niai bor egy idő után olyan keresett lett, hogy Domitianus császár rendeletet hozott az itáliaiak védelmében: a császári parancs szerint a gabonatermesztés arányát növelni, a szőlőterületekét pedig csökkenteni kellett a tartományokban, új szőlőt nem volt szabad telepíteni, a régi helyére csak gabonát lehetett vetni. Persze nem lehetett végrehajtani.

Először a Közel-Keletet vonták ki a rendelet hatálya alól, Hispania és Gallia sem adta fel a bortermelést, Pannoniában azonban sajnos sok szőlőt kiirtottak. Végül a Pannoniá­ban, Sirmiumban született Probus császár ellenrendelete a 3. században érvénytelenítette a régit, sőt katonáit békeidőben szőlőtelepítésre használta – állítólag épp a szőlőjében ölték meg Sirmiumban.

A szakemberek valószínűsítik, hogy Pannoniában a lugasos művelést honosították meg, ennek ábrázolásai láthatók a szőlővel díszített tárgyakon is, például azon a balácai falfestményen, amelyen a szüretelő létrán áll, és úgy szedi a fürtöket. A képeken kívül előkerültek metszőkések is és olyan ábrázolások, amelyeken Silvanus isten látható metszőkéssel. A metszőkés formája a Dunántúlon még a 19. században is római volt, ugyanígy a szőlősajtoló típusa is.

Kapcsolódó írásaink

A helytartói palota a Hajógyári-szigeten

ĀVelünk élő rómaiak. A helyszínről származó legfontosabb leleteket és a falfestmények, mozaikok egy részét az Aquincumi Múzeum állandó kiállítása mutatja be