Tíz éve halt meg Makovecz Imre, az organikus építészet magyar apostola

Gyermekkorában a zalai Nagykapornakon ismerte meg a paraszti életforma mértékeit, rítusait. Tanulányait 1954-ben kezdte a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán. Az ’56-os forradalomban való részvétele miatt csak 1959-ben szerzett diplomát. Első figyelemre méltó munkájának a paksi templomot tartotta.

A Farkasréti temető emberi mellkast formázó belső tere is jellegzetes stílusjegyeit hordozza, mint későbbi munkái közül a makói Hagymaház és az egri uszoda. Több mint tíz évig dolgozott a Pázmány Péter Katolikus Egyetem piliscsabai épületegyüttesén, a Stephaneumon. Legismertebb műve az 1992-es sevillai világkiállításra tervezett magyar pavilon.

1981-től az Iparművészeti Főiskola, 1987-től a Nemzetközi Építészeti Akadémia tanára volt, 2005-től organikus építészetet tanított a Budapesti Műszaki Egyetemen. 1992-ben történt megalapításától haláláig a Magyar Művészeti Akadémia elnöke volt, 2011 óta a köztestület örökös tiszteletbeli elnöke. Megkapta a Francia Építészeti Akadémia Nagy Aranyérmét, az Amerikai Építészeti Intézet és a Brit Királyi Építészeti Szövetség tiszteletbeli tagja volt. Halálának tizedik évfordulóján ma 15 órakor a fővárosi Vigadó téren a munkásságát bemutató oszlopinstallációt avatnak.