Kultúra

Időcsapda Budapesttől nem messze

Velünk élő rómaiak. Százhalombattát, vagyis Matricát nem a rómaiak, még csak nem is a kelták alapították: a város helyén már a vaskorban is település volt

Noha a legtöbben római városelődjét ismerik, Százhalombatta nem a rómaiak, sőt még csak nem is a kelták alapította település. Az egykori város helyén már több ezer éve élnek, a római hadak egy, a vaskor óta meglévő település területét hódították meg, amikor elfoglalták a Dunántúlt.

Időcsapda Budapesttől nem messze
A Matrica Múzeum neve az egykor ott élő eraviszkuszoktól származik
Fotó: Wikipedia

Százhalombatta nevét a határában elterülő vaskori halmokról kapta. A legkorábbi településre utaló nyomok több mint ötezer évvel ezelőttről, az újkőkorból származnak – írja Poroszlai Ildikó régész és muzeológus a város történetéről szóló cikkében. Az intenzív betelepedés a Kr. e. 2. évezredben kezdődött, azaz a bronzkorban.

Igen régóta meglévő „városra” települtek hát rá a rómaiak, amikor kétezer éve elfoglalták ezt a területet. Vélhetően Traianus- vagy kora Hadrianus-kori az első erőd, amely fából és földből készült, mellette pedig, mint ahogy minden római erődítmény mellett, létrejött a polgári település és a temető.

A területen Dormuth Árpád és Mócsy András ásatott először, majd a kilencvenes években Kovács Péter és Nováky Gyula pontosította az eredményeiket.

A latin név, a Matrica, amelyet ma az itt található múzeum neve is őriz, nem latin eredetű, az itt élő eraviszkuszoktól származik. Ezen a néven egy korabeli „útikönyv”, az Itinerarium Antonini is említi Aquincumtól huszonhárom római mérföldre a táborhelyet, de téglabélyeget és fogadalmi feliratot is találtak a helyszínen a település nevével ellátva.

A második században, a szarmatákkal és a markomannokkal folytatott háborúk után, amelyben az ellenfél megsemmisítette Matricát is, modernizálták a katonai tábort, amelyet kőerődítménnyé alakítottak, a harmadik században pedig egy lovas alakulat állomásozott itt.

Az erődítmény félköríves külső saroktornya valószínűleg Caracalla-kori – áll a Limes Szövetség honlapján. Valószínűsítik, hogy a késő római korban kiugró oldal- és saroktornyokkal látták el az erődöt.

Mint ahogy más táborokban, itt is a két főútvonal metszéspontjában állt a principia, a parancsnoki épület, amelyet oszlopsoros udvar övezett. Egyes helyiségeket sikerült feltárni, ezekben padlófűtés nyomát és terrazzopadlót találtak.

A polgári településen a második században már kőházak álltak, megvan a helyreállított fürdőépület helye is, ám a házak nagy része megsemmisült. A lakosság a folyamatossá váló barbár támadások miatt a negyedik században hagyta el a polgári települést, majd az ötödik században a katonai erődöt elfoglalták a hunok.

Sikerült azonosítani egy őrtornyot is a tábortól délre, egy vonatkozó felirat szerint Commodus császár volt az, akinek parancsára a folyóparton őrtornyokat emeltek – ám a hunokkal szemben ez már nem volt hatékony.

Egy 1809-ben kezdődött építkezés miatt nagy kár keletkezett a római maradványokban, ám ma mégis múzeum mutatja be Matricát. Az intézmény első kiállítása 1987-ben nyílt. Az épületet a városi önkormányzat 2005 és 2007 között felújította, az új állandó kiállítás 2009 óta látható az egykori római település helyén létesített múzeumban.

Kapcsolódó írásaink

Felhőszakadás Marcus Aurelius táborában

ĀVelünk élő rómaiak. Isteni csoda, egyiptomi mágia vagy a káldeus bölcs, Julianus praktikája mentette-e meg a tizenkettedik, úgynevezett Villám légiót a pannóniai limesnél zajló csatában?