Kultúra

Quadrata, Lébény egykori erődje

A terület régóta lakott volt, a leletek alapján az új kőkortól éltek ott emberek

Kelta előzményeken jött létre a Lébény-Barátföldpuszta területére eső Quadrata település, amelynek nyomait már a tizennyolcadik században fellelték angol utazók, de csak a huszadik században tárták fel.

Quadrata, Lébény egykori erődje
A lelőhely egyik felfedezője a 18. században élt, Oxfordban végzett Richard Pococke angol utazó volt, akinek a neve többször előfordul a Pannónia történetéről szóló leírásokban
Fotó: Wikipedia

Lébény-Barátföldpuszta voltaképp nem római alapítású település: a terület az őskor óta lakott volt, a leletek alapján az új kőkortól éltek itt emberek, majd a vaskorban megérkeztek a kelták, akiknek településnyomait fel is tárták a régészek, akik javarészt lakóházakat azonosítottak.

A római alapítású település, Qvadrata vagy Quadrata, amely a mai Lébényhez esik közel – a lébénymiklósi útelágazástól nem sokkal északnyugatra lelhető fel –, tehát évszázados, -ezredes előzményeken jött létre.

Amint a Magyar Limes Szövetség szócikke felhívja rá a figyelmet, az egykor itt állt erőd négyzetes formája ma is kivehető, a maradványok kiemelkednek a szántóföldből. A kiemelkedő négyzetes rész egyben maga a településmaradvány: Qvadrata egykori épületei mind ezen a területen belül álltak.

Az erődítményt a területet Kr. u. 9-ben meghódító Tiberius, a későbbi császár emelhette, majd a támaszpont körül a szokásos módon kialakult a polgári település is.

A római lelőhelyet Richard Pococke és Jeremiah Milles angol utazók azonosították Quadratával. A két angol úr neve többször előfordul a Pannónia történetéről szóló leírásokban.

A 18. században élt Richard Pococke Oxfordban végzett, és az 1730-as években Jeremiah Milles, unokatestvére társaságában utazgatott Európában és a török birodalomban, majd lelkészként tevékenykedett. Jeremiah Milles szintén lelkész volt, és a Society of Antiquaries társaság elnöke. Az unokatestvérek útjukról kétkötetes leírást publikáltak, amelynek magyar részei javarészt az egykori Pannónia nyomaival foglalkoznak – jártak többek között Esztergomban, Szentendrén, Csobánkán, Pomázon, Visegrádon, Pesten és Budán is.

Az angolok nem végeztek ásatásokat, ezért Quadrata feltárása jó sokáig váratott magára: az első ásatást az amatőr Kováts István végezte el a huszadik században, az 1930-as években. Sikerült feltárnia a délkeleti saroktornyot, a porta principalis dextrát, azaz a déli táborkaput és a délnyugati fal egy részét, a feltárások alapján pedig egyértelművé vált, hogy a kőerődítmény elődje egy palánkvár lehetett.

A szakszerű feltárást a hatvanas években végezte el Gabler Dénes, aki kimutatta, hogy a palánktábort a legio XV Apollinaris és a legio XIIII gemina katonái emelték a késő traianusi korban.

A Magyar Limes Szövetség honlapja szerint a Kr. u. 170 után épített kőerőd délnyugati részét kitolták az első változathoz képest. Az erődítménynek négy kapuja volt, a kezdetleges tornyokat Caracalla idején váltották fel a kőépítmények, míg a legyező alakú saroktornyok Nagy Konstantin idején keletkeztek. A település, a vicus nyomai a déli oldalnál találhatók, sőt a temető egy részét is sikerült feltárni.

Noha Lébény ma elsősorban az Árpád-kori templomáról híres – ez a Hédervári család adományaként 1202–1208 közt épült –, a templom falából egy római kő ma a győri Xántus János Múzeumban látható. Valószínűsítik, hogy ennek eredeti lelőhelye Quadrata, azaz Lébény-Barátföld. Maga a lelet egy homokkőoltár a 3. századból, amelyet Silvanusnak emeltek. Miután a rómaiak elhagyták a települést, előbb a hunok, majd a keleti gótok és a longobárdok érkeztek meg, később pedig az avarok. Lébény folyamatosan lakott volt, így a honfoglalók a már itt élőkre telepedhettek rá.

Kapcsolódó írásaink