Kultúra

Intercisa egykori lakóinak nyomában

Velünk élő rómaiak. Szír katonai tábor az egykori Dunapentelén – A szocialista város építésekor kerültek elő a leletek

A mai Dunaújvárosról talán keveseknek jut eszébe, hogy elődje, Pentele falu területén egykor római katonai település állt: Intercisa. Ahogy más római táborokat, ezt is körbevették a katonák családtagjainak házai, és ismert a temető helye is. Intercisát azonban nem itáliai katonák, hanem szírek lakták.

Intercisa egykori lakóinak nyomában
A szírek jelenlétét bizonyítja a szarkofágos temetkezés is
Fotó: Wikipedia

Egykor körülbelül ezer katona szolgált az intercisai (a mai Dunaújváros elődje, Pentele falu területén) katonai táborban a jazigok támadásai ellen védve a birodalmat. A tábort, ugyanúgy, ahogy Aquincumban, polgárváros vette körül, ám Intercisa nem kapta meg a városi rangot, annak ellenére sem, hogy a leletanyag tükrében úgy tűnik, nem volt szegény település.

Az ide vezényelt katonák nagy része szír volt – rájuk azért volt szükség, mert a birodalomnak olyan harcmodorú egységet kellett bevetnie a jazigok ellen, akik hozzájuk hasonlóan jól bántak az íjjal és a nyíllal. A 167-es dunai háborúban, amely tizenhárom évig tartott, igencsak kitüntették magukat a szír Hemesa városból toborzottak. Természetesen nemcsak a katonák, de családtagjaik és a városban megtelepedett kereskedők is szírek voltak – akik közül nem egy a közeli Aquincumban is szerencsét próbált.

Ahogy Mócsy András írja a Romaikor.hu-n megjelent cikkében, a szírek közismert pompaszeretetének volt köszönhető, hogy a korabeli szegényesebb településekkel szemben Intercisa hypocaustumos, azaz légfűtéssel, padlófűtéssel rendelkező kőházakból álló településsé feljődött, és ugyanez a jólét mutatkozott meg a díszes síremlékeken is, amelyek között akad szarkofág, miközben az ekkori megszokott római temetkezési mód az égetés volt. A sírkövek közt van az „Intercisa szépe” néven emlegetett lelet, amelyet egy szőlőben találtak, és a 3. századból származik.

A 3. században megtalált „Intercisa szépe” nevű sírkőtöredék
A 3. században megtalált „Intercisa szépe” nevű sírkőtöredék
Fotó: Wikipedia

Maga a katonai tábor tornyos erődítmény volt, amelyet a korábbi erődrendszerből Hadrianus alatt alakítottak át. Az első tábort az Öreghegyen még Domitianus építtette az 1. század végén: földsáncos, palánkkal ellátott vár volt fatornyos kapukkal, a területen belül két főúttal, amelyek metszéspontjában állt a principia, a parancsnoki épület.

Ebben nemcsak hivatal kapott helyet, de szentély is isten- és császárképmásokkal, illetve a kincstár. A principia mellett volt a prae­torium, a parancsnoki lakhely. A nyugati oldalon laktak a katonák, itt volt az istálló, míg a keleti oldalon fürdő (ennek maradványai 1973-ban kerültek elő), kórház és raktárak kaptak helyet.

Ez a tábor a fent említett, 167-ben kitört háborúban elpusztult, ám az új, megerősített tábort nem pontosan ugyanazon a helyen emelték, hanem húsz méterrel arrébb, és kissé át is alakították. Kialakítottak egy víztározót, valamint csarnokot építettek a via principalis fölé. A 4. században tovább erősítették a tábort, ám a század végére már visszavonták a helyőrséget, hamarosan pedig ezt a települést is feladták – érdekes, hogy Brodarics István, II. Lajos krónikása még említi a római tábor romjait, amelyet a törökök hordtak csak szét.

Említettük a hetvenes években feltárt fürdőt: egy, a kilencvenes években végzett kutatás során újabb, fürdőre utaló romok kerültek elő a tábortól északra, ahol medencéket, kádakat és padlófűtésromokat is találtak, köztük egy ép, terrazzóborítású kádat. Ez a fürdő valószínűleg a 2. században épült, de nem tudni, hogy a gyalogság vagy a polgári lakosság használta-e.

A polgári településen szintén a hetvenes években tárták fel egy lakóház maradványait. Kőépület volt, egy szobára és egy konyhára osztva, utóbbiban kapott helyet a kályha. A ház mellett elrejtett érmék is előkerültek.

Dunaújváros római múltját ma az Intercisa Múzeum mutatja be. A honlapján olvasható intézménytörténet felidézi, hogy az ötvenes évek városépítésének idején előkerült leletek miatt 1951 ta­va­szán meg­in­dult ása­tá­son az or­szág szin­te minden tájá­ról részt vet­tek a ku­ta­tók.

Az építkezők szorgalmazták, hogy a leletanyagot hely­ben állítsák ki, ezért született meg a „szo­ci­a­lis­ta vá­ros” mú­ze­u­ma, amely azonban csak 1970-ben fog­lal­ta el je­len­le­gi ott­ho­nát, az egy­ko­ri pártházat, és 1975-től vi­se­li In­ter­ci­sa, az óko­ri település­előd nevét. Az intézmény nemcsak a római kort, hanem a török kori, a kora újkori, sőt a 20. századi várostörténetet is bemutatja a római kor előtti leletanyaggal együtt.

Határkő a mauzóleum alatt

Az ókori Róma ritka határkövére bukkantak régészek, amikor feltárásokat végeztek az Augustus császár közelmúltban helyreállított mauzóleuma alatt futó szennyvízcsatorna áttelepítésének munkálatai előtt Róma történelmi központjában. A határkövön lévő felirat  alapján a szakemberek úgy vélik, hogy Claudius császár idejéből, Kr. u. 49-ből való a lelet. Virginia Raggi, Róma polgármestere múlt hét végén mutatta be a sajtónak a kemény mészkőből készült határkövet, amely a szent katonai és politikai területet, a pomeriumot vagyis városhatárt jelölte ki.

Amint azt a távirati iroda tudósítása szerint Claudio Parisi Presicce, a Római Régészeti Múzeum igazgatója elmondta: a határkőnek polgári és szimbolikus jelentősége van. Kiemelte, Róma városának alapítása a pomerium kijelölésével kezdődött, amely szent földterület volt a városfal mentén, ahol tilos volt mezőgazdálkodást folytatni, építkezni, élni, valamint tilos volt rajta fegyverrel átkelni. Kutatásaik szerint a határkövet akkor fektették le, amikor kiterjesztették a római pomerium területét 49-ben, új városhatárokat jelölve ki. Róma polgármestere hozzátette, eddig csupán tíz ilyen követ találtak a városban, az utolsót száz éve.
(SK)

Kapcsolódó írásaink

Ulcisia Castra története

ĀVelünk élő rómaiak. Szentendre város ókori elődjének nyomai – Az utcanevek is őrzik az egykori település emlékét az Őrtoronytól a Római sáncig