Ulcisia Castra története

Ulcisia Castra, Szentendre város római elődje eraviszkusz városmaradványokon jött létre, a római erőd a germánok elleni védelemként épült. A kutatások alapján úgy tűnik, hogy már az első században volt itt építkezés. Mint ahogy Aquincumban, a katonai támaszpont mellett itt is létrejött a polgárváros.

Ahogy arra Soproni Sándor Szentendre a római korban című munkájában felhívja a figyelmet, Septimius Severus és utódai, alatt jelentős gazdasági fellendülés következett be Pannóniában, ami annak is köszönhető, hogy az itt megválasztott Septimius Severus igen kedvelte Pannóniát. Aquincum colonia rangot kapott, és környezete, így Ulcisia castra is fejlődésnek indult.

A településen javarészt kiszolgált katonák, veteranusok és hozzátartozóik éltek, rajtuk kívül kézművesek, kereskedők alkották a romanizált lakosságot, de a város elődjében jelentős számú szír is lakott. A szír közösség sírkertje Óbudán, a Bécsi út mentén került elő, környékbeli jelenlétükre pedig egy előkerült Mithras-dombormű is utal, amely Mithraeum szentélyét díszíthette (a napisten tisztelete kifejezetten a szírek körében volt erős).

Ismert két emlékmű is, amelyet a szentendrei szír cohors állított 230-ban. A katonai tábor és a polgárváros mellett a város határán villák is épültek, amelyekben kiszolgált aquincumi városi tisztségviselők és katonatisztek laktak, körükben kifejezetten divat volt a mai Szentendre környékére költözni. Ezek egyike a Szabadtéri Néprajzi Múzeum területén került elő. A város életének tárgyi maradványait a közelmúltbeli (sajnos időszakos) várostörténeti kiállításon is meg lehetett tekinteni a Ferenczy Múzeumban, a többi között számtalan terrakottaedényt állítottak ki.

A Severusok alatt nemcsak a polgárváros fejlődött, de újjáépítették a katonai tábort is, nemsokára pedig, a kvádok betörései miatt, megerősítették az egész környékbeli erődrendszert. A település fénykora a 3. század első felére esett, a leletek nagy része is e korból származik. Septimus Severus minden bizonnyal meglátogatta a települést, mint ahogy Caracalla is járt itt a tábor újjáépítése idején, sőt 375-ben Valentinianus is ellátogatott Ulcisia Castrába.A tábort a huszadik század elején elkezdték feltárni. Úgy tűnik, két főkapu volt, a porta decumana (a hátsó kapu) a polgárvárosra nyílt.

Amint az a Rómaikor.hu oldalon olvasható, az Ulcisia Castrából kivezető egyik út mentén épült villa rustica falait régészek restaurálták. Ötvenkét helyiségből állt, főbejáratát oszlopcsarnok díszítette. Légfűtéses volt, a padlót márvány mozaik borította, volt fürdőháza freskókkal, a vízvezetékbe pedig Ókuti-forrás vizét vezették be. A szerszámok, amelyeket a helyszínen találtak, arra utalnak, hogy tulajdonosa szőlőműveléssel foglalkozott és fogadót tartott.

A 3–4. században a Duna bal partjáról be-betörtek a szarmata és jazig törzsek, valamint a kvádok. A tábort folyamatosan átépítették, korszerűsítették, főleg, amikor 270-ben a barbár támadásokban súlyosan megsérült. Egy idő után (bizonytalan, hogy mikor) a katonai létesítmény Nagy Konstantin tiszteletére felvette a Constantia Castra nevet. A települést az ötödik században adták fel a rómaiak.

Az Ulcisia közön kívül más utcanevek is őrzik a rómaiak emlékét, így az Őrtorony, a Pannónia, a Római sánc és a Római temető utca.